Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Kritika - Féja Géza: Reményik Zsigmond: Mese habbal

lé), mint Török Gyula. Csupán egyik legújabb novellájában csatlakozik a néphez való szükségszerű visszatérés gondolatához. Távolról sem akarom ezzel írói jelentőségét csökkenteni, csupán pontosan meg akarom határozni helyét a ma szellemi s társadalmi harcaiban.

Regényei a legjobbat, az „Aranykarikát" kivéve, individualista alkotások voltak. Egyénisége fejlődésének, vágyainak mohósága küzdött bennük az akadályokkal s képzelt akadályokkal. („Élni akarok..') Hangjában volt valami zaklatottság, mely jellenezte ugyan az 1920—30-as évtized belső hánykodását, de a megoldatlanság kínos érzését hagyta az emberben. Új regénye azonban arról tanúskodik, nogy elbeszélő hangja véglegesen megérett.

Milyen ez az elbeszélő hang? Van benne valami a gyónásból, Ady sorai jutnak az eszünkbe: „Ki a bűnöket sírva szereti." Szitnyai ilyen gyónásszerű őszinteséggel, legbensőbb függönyeit is föilendítve írja a dzsentriközéposztály széthullásának történeteit, az itélőerő élét ennek az őszinteséanek nemes, gyakran lírától rengő hangja helyettesíti. Másrészt kivirágzott benne ennek az elitéit életnek minden maradék szépsége és emberiessége is. Nem a kívülről néző elszánt kegyetlensége nyilatkozik meg soraiban, hanem a belőle szakadt embernek leleplező őszintesége. emellett gyakran: valami éles tisztaságú, kitűnő konstrukciójú képekbe bírja rendezni az életet. E gyónó hang mellett igazi epikai fölemelkedésre: objektivitásra képes.

Regénye elsőrangú írói gonddal írt munka. Finom lírai erek hálózzák át, egész életét belesűrítette s mégis benne él egy egész életdarab, egy egész emberréteg realitása. A regényírónak meg kell alkotnia az elemek határozott képletét, hogy összevegyülve életet alkossanak. S ez sikerült Szitnyainak. Nem lépte túl a határait. De meg is adta, amit vártunk tőle.

FÉJA GÉZA

Remenyik Zsigmond:

MESE HABBAL.

Regény. 1934. Faust-kiadás.

Remenyik Zsigmond, mint szélsőbaloldali író van elelkönyvelve. Utoljára boldogult Osvát Ernő tartotta karját a hóna alatt, azóta meglehetősen egyedül áll. Zsúfolt, chaotikus prózája nem szerzett túlsáaosan sok hívet és hívőt neki különben sem. Új könyve azonban mindenkit meg fog állítani, aki csak elolvassa. Nem világnézetével, hanem írója tehetségével.

A „világnézeti" irodalom a szélsőbal s a szélsőjobb