Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - N. Jaczkó Olga: Háborús történet

HÁBORÚS TÖRTÉNET

I.

Az asztal közepén srapnelhüvely állott, boglyas., lila krizantémok dülöngéltek benne. A vendégek, az etappenkommandó tisztjei, elragadtatással hódoltak a háziasszony ötletességének, amellyel oly ügyesen keverte barátságos, egyben hadijellegűvé a miliőt.. Nekik igazán nem volt rá okuk, hogy összerezzenjenek és megkeseredjék az étvágyuk ennek a különleges asztaldísznek láttán, nem kelthetett bennük a srapnel kellemetlen reminiszcenciákat, mert mindeddig jó távol maradhattak azoktól a vonalaktól, ahol> az acélhengerek süvöltenek. Mayer kapitány, a nagy virágfejek között dúlva, egy félignyíltat keresett, hogy a zubbonyára tűzze.

Vacsora végén, ezüst csemegéskosárban, csipkekendő alatt katonai kétszersültet szolgáltak fel.

— Bájos és végtelenül kitüntető reánknézve, — bókoltak a tiszturak, — de inkább az ejdami sajtból szeltek, vagy narancsot bontogattak, egyedül a háziasszony ropogtatott rokonszenve kifejezéséül, fogai tömésére vigyázva, a hadsereg csemegéjéből.

A rendezés kifogástalanul ment; mikor kitöltötték a feketét s Radowitz főhadnagy elragadtatva kiáltott fel: „Ez aztán igazi, pótlékmentes békebeli aroma!'" — a hangulat megkapta a legtalálóbb, háborús zenei aláfestést. Mély dördűlések kezdtek hömpölyögni kint az éjszakában, hullámaik hozzáütődtek a házhoz, hogy a pohárszéken összerezzentek az apróbb ezüstök, meg kristályok. Az etappenkommandó tisztjei szintén. — Mi az? Mi még sohasem hallottuk, — néztek össze és a háziakra, s valami hirtelen keletkezett respektussal az alkalmi virágtartóra, melynek sárgaréz