Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-02-01 / 2. szám - Ismeretterjesztés - Mágócsy Dietz Sándor: A természet hatása a gazdasági életre

desztinált vidékein a talajt minőséggel és éghajlattal ellentétes mezőgazdaságot folytatni, annak a természeti adottság hiánya útját állja. Az emberi erőszak megkísérelheti ugyan azt, hogy kedvezőtlen viszonyok között is a természeti adottsággal ellenkező termelést folytasson, de az ilyen gazdasági tevékenység sohase vezethet kielégítő és tartós eredményre. Oroszország megmérhetetlen fekete földű rónáinak talaja őstalaj, a trágyázást, nem tűri és szinte minden megmunkálás nélkül adja a gazdag aratást, mindenesetre olcsóbban, kevesebb emberi erő kifejtésével, tehát gazdaságosabban, mint Középeurópa búzatermelésre nem alkalmas iparvidékei. Avagy a magyar alföldet sem az emberek akarata teszi Középeurópa összehasonlíthatatlanul legjobb búzatermő területévé és nem az emberek önkényéből terem ott a világ legzamatosabb barackja, hanem a talaj minőségének, az éghajlat és csapadék harmonáijának különös folyománya ez. Finnországban, ahol egy évtized alatt csak háromszor számíthatnak kedvező termésre, egészen másképen alakul a gazdasági élet, mint Nápoly vidékén, ahol minden évben háromszor is szüretelnek.

Igaz, vannak kivételek. Vannak példák arra, hogy az emberi munka és az emberi akarat a természeti adottságokon változtatott, azokat megjavította, azokat akarata szerint megélhetésére kedvezőbbé tette. Ennek egyik példáját Hollandia mutatja, ahol az emberi akaraterő, képesség és felkészültség nagy kiterjedésű, azelőtt tengerlepte területet termőfölddé alakított át. Ma jólétnek örvendő falvak sora áll azokon a tőzegterületeken, melyek sivár pusztaságok voltak. Németország nem egy, azelőtt terméketlen homokterületét öntözési berendezéssel kiválóan termékeny területté alakította át. Viszont a vasúti közlekedés fejlődése lehetővé tette, hogy az ipari termelés kialakulhasson ott is, ahol a természeti adottságok hiányoznak. De ez mind nem jelenti tételünk cáfolatát, csupán annyit, hogy kivételes erőfelhasználással el tudunk érni apró győzelmeket a természettel való örökös harcokban, de ezek sem realizálhatók a közönséges gazdasági értelemben, mert az eredmény nem felel meg a befektetett tőkének és munkának. A természeti adottságokkal ellentétesen alakított ipar nem bírja a versenyt azokkal a vállalatokkal szemben,