Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-02-01 / 2. szám - Színház - Teleszky Anna: Zenei figyelő
tos" fürdőhelyen megtalál az ember. Ez a sötétbarnára sült, túlválasztékosan öltözött, igazi szenvedély nélküli szerelmet mimelő portugál Pinto, akiről tulajdonképen mellékes, hogy tényleg gróf vagy csak annak adja ki magát, hevesen udvarol egy rendkívül gazdag, hiszékeny angol csitrilánynak, aki hosszabb utazásra hívja meg az apja yachtjára. Pinto, hogy erre az útra a szükséges pénzt megszerezze, kártyaadósságokról beszél egy idős amerikai milliárdosnőnek, aki szerelmes belé. Mrs. Bensőn, az amerikai hölgy, ennél a vallomásnál leveszi nyakáról híres gyöngysorát és oda adja Pintonak azokat a gyöngyöket, melyeknek kedvééri a szobalány elbújtatta a soffőrt az ágy alá, hogy megölje úrnőjét és azután együtt elmeneküljenek tengerentúlra az ékszerrel. Amikor Pinto a gyöngyökkel együtt eltávozott és a soffőr látja, hogy kísérletük hiábavaló volt, ő is ki akar osonni, de Mrs Bensőn észreveszi és ekkor a megijedt soffőr, nehogy az idős asszony segélykiáltásai őt gyanúba keverjék, megfojtja. Másnap Pintot tartóztatják le gyilkosság gyanúja alatt, mert hiszen a gyöngysor nála van. Ez a törvényszéki jelenet talán a legbravurosabb, leghatásosabb „színház", amit az utolsó években látott az ember. Amint a szentimentális kis lány eljön és bevallja, hogy ő az oka mindennek, hiszen ő hívta meg Pintot a költséges utazásra, — amint a soffőr ügyetlenül tagad és a szobalány mesterien megjátszott női raffinériával talál mindig és mindig új kibúvókat, — a nézőnek eláll a lélegzete. A rendőrkapitány cselhez folyamodik, úgy tesz, mintha a soffőr mindent bevallóit volna, és amint a szobalány a mellékszobában ezt meghallja, felsikoit és kócosán, halálfélelemtől eltorzult arccal beront. És most Pinto „rehabilitálva" van, újra úrnak, sőt gentlemannak érzi magát. De amikor, ennek a tudatában, mintha semmi sem történt volna, elmegy az angol öreg úr házába, hogy folytassa az udvarlást ott, ahol abbahagyta, a tisztalelkü kis szőke lány ijedten fordul el tőle: egy gyilkossal, aki szenvedélyből ölni tudott, minden közösséget vállalt volna, de a gyöngysorral kitartott férfitől undorral fordul el. Érdekes ebben a Hunyadi darabban, hogy az író minden alakját, még a szegény, nekünk oly ízléstelenül távolálló öregedő, szerelmes amerikai nőt is képes emberi szenvedésén át némiképpen érthető, színleg rokonszenvessé tenni. De Pintótól, a súlytalan, szenvedélytelen, se úr, se gonosztevő jellemtől ő is utálattal elfordul. És épen ez az elfordulás az, ami Hunyadinak ezt az utolsó darabját annyira rokonszenvessé teszi: az írónak van bátorsága elfordulni a „jampec divat" termelte mocsáralaktól, aki nem tud szeretni, nem tud szenvedni, semmi mást nem tud és nem is áhítozik, mint élvezeteket hajhászni és „jól élni". Góth Mrs. Bensőn és Titkos Ilona a szobalány szerepében olyan megrendítöen elsőrangúak voltak, mint ahogyan színészi pályafutásuk alatt még alig. Pinto szerepe Jávor Pál külső és belső megjelenéséhez nem nagyon illik, de azért igen jól megállta a helyét. D. L. ZENEI FIGYELŐ A „Wiener Staatsopernchor”, mely világviszonylatban is az elsők közt álló színvonalával méltán képviseli Becs városának tradíciókhoz méltó zenei klutúráját, vendégszerepelt január 16-án a Zeneakadémián. A zsúfolásig megtelt nézőtéren felvonult a zenei és politikai világ számos előkelősége. S ez a publikum meleg ünnepléssel fogadta a pódiumra lépő száztagú énekkart, mely valóban, — minden vonatkozásban — megérdemelte az elismerést. Rövid idő alatt meggyőztek bennünket bámulatos teljesitőképességükről egyetlen szép hanggá összeforrt éneklésükkel s a dinamikai lehetőségek káprázatos kihasználásával. De különös és megható hangulatát ennek a hangversenynek a bevezetőül magyar nyelven énekelt Himnusz adta meg. Utána Palestrina, Verdi, Loti kúrusremekeiből csendült fel a polifon stílus tiszta áhítata, majd Strauss Richard rendkívül nehéz, komplikált, húsz szólamú motettája nyújtott alkalmat az énekkarnak s a hangversenyt (két szám kivételével) vezénylő Clemens
