Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-02-01 / 2. szám - Sinka István: Seregek napja
SEREGEK NAPJA Ekével, sarlóval, verssel és karddal indultam én s íme fénylik köröttem a föld és a folyók utánam fordulnak új mederrel, mert delejes és áldott az ujjam... fényt hordok én! S a mellemre két nagy kőtáblát feszített az Isten: csillagot, csudát, hegedűt, vasat parancsot és palástom alatt forró, nagy, dobogó szivet viszek én és hidat verek a kék Tiszán, hogy jöjjön a népem a fény után s gyűjtsön magának sereget, kenyeret, fegyvert. SINKA ISTVÁN* * Sinka István, a magyar népi megújulás egyik legfigyelemreméltóbb tehetsége, aki mint másik biharmegyei írótársa, Szabó Pál, a magyar nép legősibb földmíves rétegeiből küzdötte fel magát azok közé, akiktől ma irodalmunk népi megújulását várjuk. Sinka István az első magyar himnikus költő, kinek kötetlen, mély belső ritmusú verseiből ugyanazokat az ősi hangzatokat érezzük feldobogni, amik Kodály és Bartók műveiből revelálódnak felénk.
