Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Janko Jesensky: Szerencse a szerencsétlenségben (Ford. Farkas István)

tön, azonnal vissza kellene fordulnia és rendezni kellene a bajokat.

Elgondolta, mi lenne, ha eladnák a lovait, tehenét, a borjút, a földjét, a kunyhóját. Mit csinálna? Minek is élne akkor a világon? Mennyit szenvedett a földeken, s most engedje át másnak? Az apjától örökölt tagot. Az öreg még a sírjában is megfordulna-.. Akkor minek is kelne fel olyan korán? Se lova, se tehene. Mit itatna, mit etetne, milyen állatok alá almozna, mit pucolna? Bizony, nagy bánata lenne ...

— Ah, Istenem, Istenem — jajgatott hangosan és mélyen felsóhajtott. — A lovakat eladni? Nem tud nélkülük ellenní. A bikaborjút? Ezt elkótyavetyélnék, s az nem segítene rajta, hogy a tehenéről ne is beszéljünk. A tehén nélkül még lélegezni sem tud a paraszt. Az a görbeorrú végrehajtó azt is megtiltotta, hogy eladja a tehenet... legalább csak száz forintja lenne! Minden lyukat betömne vele... Sokfelé van ugyan felgyülemlett adóssága, de mindent kifizetne belőle. A birtok meg van terhelve, fizetni nem bír. •. De ha egy százasa lenne, minden visszatérne a rendes kerékvágásba. Meg kellene próbálni mégis. Ki lenne jótállója? Kinek az aláírására adnának? Talán ha az a fekete Fojták aláírná? Elébetárja a helyzetet, kérni fogja az Isten nevében. De az kemény, szívtelen ember. Ki talán nem neveti, de kidobja őt. Hogy is lehetne az ilyen gazdag ember könyörületes? Ami a szívet illeti, a gazdagok ebben a tekintetben épen olyan tompák, mint azok ott a bankban. Mindjárt a zsebükre ütnek, ha beszélni akar velük az ember. A zsebükben keresik a becsületet, s azt ott teljes mértékben meg is találják. Üres zseb: — haszontalan ember. Az ilyen ördög cimboráit tisztelje az