Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
konyakkal. Egy tanár is volt a kávéházban, de másik asztalhoz ült, egyedül, mert amikor átjött, a földiéi elárulták, hogy a kommunizmus első napjainak megejtő szépsége káros igéket adott a szájába. Most egy kávé mellett ült, háromtól tizenegyig, mert a kávéhoz a meleget ingyen adták. Néhány diákember egymást igyekezett túllicitálni a számokkal, hogy ki menynyit kapott segélyt a menekültek hivatalától. A? öszszegek nem voltak egyáltalán jelentősek., mellékes zsebpénzek azonban jól jöttek. Ült az asztalnál egy vasúti altiszt, aki hibásan állította a váltót, hogy a bevonuló hódító katonaság vonatja kiugorjék a sínek közül Kicsit kockázatos cselekedet volt ez tőle, majdnem félért a veszély egy nemesi név viseletével ott fent, a kávéházi menekültek ezért maguk közé fogadták, de a váltókezelő mentegetődzött, hogy nem tud majd gyakran megjelenni a társaság összejövetelén, mert messzire van a lakása, kint a kőbányai pályaudvar egyik vaggonjában. A villamos pedig drága és lassú. Nyáry báró is megérkezett, aktatáska volt a hóna alatt és az arcán milliók sorsának súlyát hordozta. Kormos György is vele jött, a báró körültekintett az asztalon, meghajlással üdvözölte a, társaságot és amikor Ivánhoz ment, a fejét külön is megbiccentette. Leült. Előre hajolt az asztal fölé, suttogová lett a hangja. — Uraim, nincs sok időm, rövidén kell előadnom, miről van szó. A meglepetésszerű betörésünk elő van készítve, most már csak arra van szükség hogy ott bent idézzük fel a zavart, ami majd kedvezőbbé teszi számunkra a helyzetet. Legalkalmasabbnak találjuk erre, ha néhány jelentősebb hivatalnokot elteszünk láb alól . . . A báró cvikkérén keresztül félemetesen mosolygott, az emberek arcára kiült a hideg és a döbbenet — ... persze, finoman, ügyesen, hogy már csak az eredményt konstatálhassák. Itt a báró megállt, művészi szünetet tartott. — Most pedig szükségünk van egy émberre, aki vállalkozik erre a munkára; . . . önök talán tudnának valakit ajánlani, a segédeszközöket mi majd rendelkezésükre bocsájtjuk . . . A kávéházban, ahol a cigányok stimmelni kezdtek, pincérek futkostak, alúlról a vendégek vegyes lármája jött fel, kint az uccán unalmasan csillingelt a villamos.
