Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
gedik? És miért szalad most a másik, hogy az ő útját egyengesse . . . miért? . . . miért? . , , Nehezen tudott Iván választ találni az elébe meredő miértre. A zsidó lélek titokzatos, kiszámíthatatlan, a zsidó lélek kitépett Jókai-regény: a legjobb jóság és a leggonoszabb gonoszság. Fantasztikum és mégis szilárd, biztos logika. A zsidó nem a jóságért jó és nem a gonoszságért gonosz: a l'airt pour Tart nem gyökerezett meg soha a zsidó lélekben. Délben enni hozott néki Ábris és este amikor elsötétült az ucca, bejött a szobába, felvette az Iván táskáját.-— Mehetünk. Iván nem kérdezte: hová mennek. Indult utána. A falui túlsó végén a legutolsó házba mentek be. Magas, erős fiatal paraszt nyújtotta kezét Ivánnak, amikor beléptek a házába. Ábris már mindent elrendezett, ismerősként fogadta Ivánt. — Tessék leülni, most még nem mehetünk, csak majd tizenegykor, ha váltás lieisz. Elmagyarázta, hogy éppen az ő háza előtt áll a poszt, azt tizenegykor váltják, de nem úgy, mint hajdanában, hogy az új őr kiment a posztra és a fáradt őr helyébe állt. Itt ezek most, ha letelt az idejük, bemennek a laktanyába, onnét azután kiküldik maguk helyett a sorosat. Ez eltart vagy öt percig, ezt az időt kell felhasználni. Ábris felállt. — Na, de én megyek . . . hát szerencsés utat kívánok . . . Iván hálásan rázta meg a< fiatal zsidó kezét és hirtelen az jutott eszébe, hogy ugyanez a kéz csattant el, alig néhány hete, egy másik zsidó arcán. Zavartan, megszégyenülten dadogta a zsidó felé. — Bocsásson meg . . . Ábris elcsudálkozott. — Miért? . . . nincs miért. Hirtelen Iván mellé lépett, egészen közel hozzá és fojtott keserűséggel súgta Ivánnak. — Ha Pestén lesz és véletlenül meglátná, hogy ütik a testvéremet... hát... igen,,, mondja meg nekik az úr , , , azoknak, akik ütik . . . hogy mi azért magyarok vagyunk . . . Isten áldja meg. István egyszerre úgy érezte, hogy megtalálta a féléiéit az előbbi miértre. Az Ábris szavaiban, azokban, amiket most mondott.
