Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás

sok iránt. Ivánhoz fordult, hogy az előbbi beszélgetést folytassa.

— II

sera mieux de parler frangais. . . il ne fairt pás qu'on nous comprende.

Iván ostobaságnak Ítélte, hogy franciául beszéljenek, mert így mindenki egyszerre fül lett, de azért ő is úgy válaszolt.

— S'il

vous piait.

A báró politikai előadásba kezdett. Nem volt rossz szándékú ember, csak éppen a saját osztálya élte ki magát őbenne. A szent korona egységét és a magyar fiatalság kötelességét emlegette. Közben pedig mellesleg megemlítette azt is, hogy a birtokát is, a kerületét is elfoglalták az új uralom katonái. Az eset nem olyan súlyos, az antant valószínűleg meggondolja a dolgot, mielőtt véglegesen dönt. Mindenesetre egy belső megmozdulás esetleg döntő befolyással lenne a párisi urakra.

Iván arca tűzbe gyulladt, nagy dióbarna szeme lázasan csillant meg a sötét fülkében, amikor a terveiről kezdett beszélni. Az ecetemen most nincsenek előadások, hazamegy, hogy ott tegyen valamit, még nem tudja biztosan, hogy mit, azt majd a helyzet szabja meg. Ahogy beszélt, a báró arca lassan-lassan megélénkült, őszinte érdeklődés telepedett az arcára, megérezte, hogy ez a nyurga, magyar kehelybe oltott fekete szláv fiú erős, egészséges magyar lelket hordoz, amelyet az idegen kultúrák teje nem ízesített el másmilyenné. Fiatal szilajsággal lobogott benne a magyarsága. Iván torka kiszikkadt a hevülettől, a báró előzékenyen nyúlt a thermos után, töltött és feléje nyújtotta. Utána a báró ivott. Azután cigarettát vett elő, megkínálta, utána ő gyújtott rá. Iván a cigarettát is elfogadta, így már elfogadta.

Hosszú csönd lépett a fülkébe. Fáradt utasok lomhán bóbiskoltak. Ivánék is aludni próbáltak. Klári az Iván vállára hajtotta a fejét és ahogy a szőke haj illata hozzáért, meleg lett a szíve és a sötét fülkében kezébe vette a lány kezét. Az nem vonta el, melegen fonódtak össze az ujjak és Iván szemét megnedvesítette ez a jóság. Budán a Fő-uccában, ahol ő a második emeleten lakott, minden áldott nap látott felszaladni a harmadik emeletre egy másik lányt és ahányszor azt látta, vér öntötte el az agyát, ösmerték egymást, néha beszéltek is, a lány hivatalba járt a Lánchíd mellé. Egyszer Iván fuldokló gyönyörűséggel