Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tersánszky J. Jenő: Az átkozott kincs

Ezt tette az öreg Dudással a gesztenye tőve alatt talált átkozott .kincs. Holott szállóige támadt előzetesen arról, hogy ő a boldog ember!

*

Nem! Az öreg Dudás már nem tudta közölni kis unokájával a kincs titkát, ha akarta volna sem. Bénultság fogta a nyelvét és rekedtség a torkát, halálos.

Csak éppen szemét forgatta és a karjával hadrált kis unokájának, mintha értésére akarna adni valamit. És azzal kinyúlt az öreg.

*

A kincs becslésére szánt minta pénzeket persze megtaláltak a halott öreg zsebében. És lett a pénzek nyomán tenger szóbeszéd... botrány! Haszon az semmi!

Hiába kutatták ki a vincellér ház környékét, hiába áskáltak másutt is a jószágon, ahol sejditették, hogy az öreg pénzének lelőhelyére és további kincsekre bukkanhatnak. Hiába! Csak évek múltán akadtak rá a kincses vasfazékra, mikor azt az utolsó gesztenyét is kivágták, a régi falon.

Akkor aztán megint szóba került az emberek közt az öreg Dudás. Visszaemlékeztek pénzeire, hirtelen halálára. És kitalálták, hogyan ölhette meg a boldog öreget az átkozott kincs.

Én is csak úgy jutottam hozzá, mendemondákból, ehhez a történethez.

TERSÁNSZKY J. JENŐ