Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tersánszky J. Jenő: Az átkozott kincs

AZ ÁTKOZOTT KINCS

Csak az öreg Dudás a boldog ember!

Ha már valakiről ilyen szállóige támad, bizonyára kell lenni valaminek a dologban.

*

Dudás Ferenc hetven és nyolcvan év között járt, de életerős, fürge mozgású aggastyán volt.

Magányosan lakott az öreg egy szőllőskertben, a kisvárostól jó távol.

Ezt a magányosságot az öreg Dudás teljesen önszántából vállalta. Hiszen kiterjedt családja volt, két családos fia és három több gyermekes lánya. Meghúzódhatott volna a családja körében is.

Volt is erre idő, még az öregnek a felesége életében, hogy egyik, aztán a másik és harmadik gyermekükkel laktak együtt. De mindig támadt valami torzsalkodás, pletyka, a nagy családban az öregek körül. Ezért történt, hogy az öreg Dudás, mikor élete párja meghalt, faképnél hagyta a családját.

Volt egy kis viskója is a öregnek, saját tulajdona. Ezt a kis házat ráíratta egyik lányára és a többi gyerekét kifizette belőle. Az öreg azt mondta:

— Ne lessenek nekem az utolsó lélekzetemre a tulajdon véreim! Ha már én nem szorulok rájok!

És az öreg Dudás akkor költözött ki a kisvárosból vincellérnek a szőllőskertbe.

A szőllőskert a helybeli Nőegylet tulajdona volt. Az öreg Dudás, rendes kontrák-