Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Szabó Pál: A béresasszony legendája

ez a sereg minden tavaszon. De ő, de az ő gyermeke kimaradt tavaly is, most is belőle.

Szomorkodva ment a közös pitvar felé. Csípején vitte az üres dézsát, ahogy lépett keresztül a küszöbön, a szomszédpitvar felé nézett, mert onnan átköszönt ide a bivalyosné. A Barabásné fia, Jóska, aki most múlt el hat éves, szaladt ki az udvarra, szája tele volt, kezében karéj kenyér, de nekiugrott a dézsának.

— Kopp!

... — koppant a dézsa riadtan, csudálkozón de Jóska hanyatt vágódott a földön, a kenyeret a sarokba vágta. Pillanatig hallgatott, de aztán ordítani kezdett, mint a sakál.

Nyolc bérescsalád élt ezen az egyetlen konyhán és most minden ajtóból kitódultak az asszonyok, gyermekek az ordításra.

Fekete Ferencné rémülten nézte a gyermeket, aztán lehajolt hozzá, de még jobban megrémült, mert fejéből szivárgott a vér.

— Nem

akartam . . . én . . . csak jöttem befelé és én nem is láttam, — mondogatta és valóban, szeme könnybe lábogott. majd végig gördült az arcán, ami szebb volt így könnyel, szomorúsággal, mint valaha.

— Te

pokolra való! Te megátalkodott gyilkos! Te ütötted meg az én drága fiamat, te! — sikoltott Barabásné és elébe ugrott a másik asszonynak.

— Mondom,

hogy nem akartam, észre se vettem, — próbált védekezni Fekete Ferencné, de védekezése elveszett a zsivajban, mert az asszonyok Barabásnénak fogták pártját. De Jóskához senki se nyúlt. Az, mintha tudta* volna, hogy kedvére kihendebundálhatja magát, párszor behunyta a szemét és tovább köszörülte ordítását.

— Ha

neked nincs gyereked, te céda, akkor azt akarod, úgye, hogy másnak se legyen? —• sikoltott tovább Barabásné és felkapta a piszkaiét, avval hadonászott Feketéné előtt.

Megrémülve, összeesve állt az átoközönben.

— Gyilkos!

Gyilkos! Meg akarja ölni a más gyermekét, ha mán neki nincsen — zúgott fejére a kiáltozás.

Az asszony tudta, hogy nem a Jóska véres homlokáért van ez a gyűlölet. Hiszen, ebcsont beforrad mihamarabb. De fáj ezeknek az ö meddősége, akiket igen egyformán ajándékozott meg gyermekkel és nyomorúsággal a sorsuk. Ha neki olyen ici-pici kis gyermeke