Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Szvatkó Pál: Ezüstkor

ameiy párját ritkította mindenfelé, Egy intenzív és az egész nemzetet megrázó irodalomi mozgalomban. A nagy nyugatosok, akik fújni kezdték az „új szeleket" és új mentalitást erőltettek, kizárólag istenáldotta tehetségű művészek voltak, s reformáló erejüket a költészetben élték ki. A magyar irodalom gazdagabb lett néhány nagy verssel, ennyi az, amit tettek. Amint az újítók átkalandoztak a politikába, gyengéknek bizonyultak, dilettánsoknak, nem tudták tetszetőssé tenni gondolataikat. — Csehországba az új idők ép úgy betörtek, mint Magyarországba. Ugyanúgy a régit akarták destruálni, mint nálunk, sőt alaposabban. A cseh nép a századfordulókor számos történelmi tévedés édes-bús légkörében élt, hamis kódexek hazudtak neki nagy múltat, amelyre jövőjét akarta építeni. De eljött az úgynevezett „realista" nemzedék, Masarykkal az élen s kíméletlenül kirángatta illúzióiból. Nagy elkeseredett harc volt, nagyobb, mint a nyugat harca nálunk de nem rekedt meg az irodalomban (pedig ugyancsak onnét indult ki), hanem diadalmas küzdelem lett, amely egészségesen és a túlzásoktól tartózkodva, óvatosan, szelíden a nemzeti érzéssel és érzékenységgel számolva, át tudta idomítani a cseh nép mentalitását s az álmodozó szlávokból modern realistákat nevelt. Ugyanez történt kicsiben a szlovákoknál. Nekik is volt „Nyugaf'-juk, — ,,Hlas"-nak hívták az új idők szavával betörő szlovák folyóiratot — de akik e szemlében kinevelődtek, gyakorlati emberekké váltak és megvalósították elméleteiket.

A vaskorszak a megvalósító korszak. Az aranykor és az ezüstkor után nem okvetlenül az elernyedés kora jön, mint ahogy a latin vaskorszak az első cézárok ideje volt. A társadalom nem szűnik meg szellemi problémákkal foglalkozni, sőt élénkebben teszi ezt, mint valaha, de célja nem a művészi kivirágoztatás, hanem a gyakorlati nevelés, a rábeszélés, a megnyerés, az egészséges haladás előkészítése. Mi itt