Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Khín Antal: Szent Márton fehér lova és Márton lúdja

bán, Levédiában, Etelközben. A vadászó, de még a halászó magyarnak is jó sokáig nyújthatott táplálékot amaz ősidőkben nagy számánál fogva. Egy­úttal a tél közelségét is jelezte, mint jelzi ma is. Ha leesik a hó, eltávozik. Ha újra visszatér, jelzi a tél el­takarodását. Újra érkezését nagyon várhatta az ős­vadász, kivált hosszú téli koplalás után, amikor a vad­­lúd újra seregesen télrt vissza északi hazájába, de előbb jó pihenőt tartva a nagy orosz tábla délibb részein bő zsákmányul kínálkozott úgy, mint ma is Csallóközben. így lett az ősi fokon szent állat. Katalin­kor (november 26.) szokásos időjóslás Csallóközben szintén a lúddal kapcsolatos. Azt mondják: „Ha Ka­talinkor a lúd jégen áll, karácsonykor vizen ük Ha Katalinkor vizen ül, kará­csonykor jégen áll." Egy másik szólás: ,,H a Katalinkor kopog, karácsonykor lo­csog. Ha Katalinkor locsog, karácsony­kor k o p o g." Egy másik csallóközi mondás szintén őstörténeti vo­nást rejteget és a házasságra utal. Mikor nagy pely­­hekben esik a hó, azt mondja a csallóközi ember: „Kiszakadt valakinek a donyhája (— dunnája). Vagy: „Kiszakadt a menyasszony donyháj a." Meg az a szólás is járja: „Az angyalok rázzák párnáikat." Hogy ezekben régi mitoszfoszlányok rejtőznek., igazolja! az összehasonlító folklóré. Hero­­dotos a történetírás atyja a szkítákkal kapcsolatban említi a pelyheket. Azt mondja, hogy a szkitaföldön túl azért nem lehet eljutni északra, mert a föld és a levegő csupa pehely. Ettől látni sem lehet. Tudósítása szerint ezt a szkíták beszélték, amit e nép az égi li­bák tollainak gondolhatott, s az a képzet fennmaradt az angyalokra vonatkoztatva a fentebbi mondásban. De ai csallóközi még azt is mondja, amikor havazik: „Valaki melleszti a libáka t." Érdekes összevetni más európai népek hitével. Grimm Jakab Deutsche Mythologie cimű művében ír­ja, hogy mikor havazik, a német nép hite szerint Frau Holle veti az ágyát. A franciák podig azt mondják: „Mari au Blé veti az ágyát." E két mondás szinte ugyanaz. (Roheim G. Etn. XXII. évf.) A poroszoknál pedig úgy mondják, hogy az angyalok rázzák ágyacskáikat. Ez egyezik az előbb említett csallókö­zivel. Grimm meséiben Frau Hollehoz kerül egy árva leány., akinek Holle asszony parancsolja, hogy rázza

Next

/
Thumbnails
Contents