Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Brogyányi Kálmán: A Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület 50 éves jubileumi kiállítása
szűr reá liszti kus tendenciák sajátos módon alakúinak. A forma, a tárgyi valóságból vett absztrakció visszanyeri nála tárgyi értelmét és szimbólummá válik. Színéivel és formáival a valóság szemléletének kifejezőjévé lesz a kép minden elvontsága ellenére is, mert a kép elemei már többet jelentenek egy forma, egy vonal, vagy színhatásnál. A világ tárgyi szemléletének megjelenési formájává válnak. Nagy Márton „Munkát, kenyeret" című műve csekély artisztikumú, annál tendenciózusabb. „Kocsikázók"-ja jó megfigyelésről tanúskodik. Nemes Endre bizonyos akadémikusán modern világlátást képvisel. Emlékezünk régebbi dolgaira, rajzaira: sokkal több erőt és intenzitást képviseltek azok. Szeretnék látni későbbi képeit, ha már kilépett mai felfogásmódjának zártságából és közelebb engedte magához a valóságot és az élményt. Az új művészeti törekvések képviselőinek csoportja után érdekes kontrasztot nyújt a régebbi művészgeneráció felfogását tükröző Halász-Hradil Elemér nemes tónusú, finom interiőrjei és drámai hatásra törekvő kompozíciója. Polónyi Károly pasztélljeiben sok figyelemre méltó részlet és megoldás tűnik szembe. Makovits Jenő férfiportréja' érdekes munka:.jól komponált, minden részletében meggyőzően karakterisztikus képmás. Kár, hogy a pasztell anyagszerűséqét nem hangsúlyozza ki jobban a technikában. A- kiállítók közül figyelemreméltó művekkel szerepeltek még Szemere János, Csorba Kató, Cseh Lajos, Jordán Miklós éis a fiatal, először kiállító somorjai Tauber Blanka. Egy kisméretű somorjai tájat ábrázoló képe tehetséges indulásról tanúskodik. Még két fiatal kiállítót kell megemlítenünk, S t a u d t Mihályt és Simonyi V. Adust. Staudt Mihály kompozíciója még sok idegen hatás nyomait viseli magán, alakjai még kissé teátrálisan hatnak, de tájképei annál jobbak. Simonyi is elsőnek bukkan fel e kiállításon, akvarell önarcképével magára vonja figyelmünket. Érdeklődéssel várjuk további műveit. A grafikai részben G we rk Ödön szénrajzai és egy temperája teljes anyagszerű megoldásával és friss témalátásával tűnik ki. Részletdús, finom kidolgozású Török Gyula tátrai és lőcsei városrészletet ábrázoló akvarellje. Tichy Kálmán meseillusztrációi fantázia