Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Szinház - Film - Mulivay Elemér: A legujabban bemutatott magyar filmekről
— Meséltek róla. Őszintén szólva, nem tudom igaz lehet-e? Megnyugtatom, hogy igaz. — Kint fiatal színészek, rendezők, írók ugyanúgy játszanak színházat, mint a prominensek. Egy nagy pince mindig akad. A bemutatóig eljutnak a saját erejükből. A kritika nem veregeti őket vállon, hanem érdemük szerint ír róluk. Ha jó az előadás, jót. De sohasem jót, ha rossz az előadás. A közönség pedig elolvassa a kritikát, ha jó: elmegy a pinceszínházba. A legjobb közönség is. Nem keresi a márvány előcsarnokot, csak jó előadást akar látni. Nem ritkán a legjobbat kapja ilyen pince-színházban. Ott ezen nem csodálkozik senki. Inkább . . . Véletlenül a karórájára néz. — Jaj! Látja, most magai miatt majdnem elkéstem .. Viszontlátásra. A kabát még csak félig van rajta és az ajtó már becsukódott mögötte. 7 óra 5 perc. A Döntő éjszaka 8 órakor kezdődik. Innen a Belvárosi Színház 2 perc. Nem tudok bosszankodni, pedig alaposan itt hagyott. Vészem a kabátomat. Egészen apró, reménykedő örömérzések mozgolódnak bennem. Igazi — színház... igazi — kritika... igaz'i — közönség . . . Már a Kossuth Lajos-uccán vagyok. Ezek a gondolatok nem akarnak elhagyni., színházat, a színházért... palota nélkül... Pince-színház... játék, a játékért... Feltúrt kabáttal megyek a nyirkos estébe a Nemzeti Színház felé. MULIVAY ELEMÉR
