Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Szinház - Film - Mulivay Elemér: A legujabban bemutatott magyar filmekről
séget? Kizárólag a filmgyártok? Vájjon felelősségteljés egyének-e ezek? A magyar filmgyártás érdekében, az egyetemes magyar kultúra nevében, beavatkozásra kérünk fel mindenkit, akik filmgyártásunkat bármilyen minőségben irányítják, hogy kultúránkat súlyosan kompromitáló magyar filmek gyártását akadályozzák meg. Állítsanak fel egy kötelező művészi mértéket és a filmek gyártását ellenőriztessék. Ez nem hangzik jól, de a film nem csak üzlet, hanem a magyar kultúra terméke is. Mit kívánunk a magyar filmtől: színvonalas történetet, a filmeket megfelelő szellemi színvonalon álló írókkal írassák az ötletszegény, folyton idegen filmekből másoló rendezők helyett komoly kultúrájú szakembereket, magyarul beszélni, sőt hangsúlyozni is tudó színészeket. örömmel nélkülözzük: a rossz útra lépő magyar lányok meséjét, a folyton visszatérő silány bárjeleneteket, a film őskorára emlékeztető robogóvonatképeket. A szellemtelen, legtöbbször ízléstelen párbeszédeket, az 'énekelni és táncolni nem tudó énekeseket és táncosokat. A filmgyártók látnák legelsősorban hasznát, ha állandó színész garnitúrájukat néha napján felfrissítenék. A magyar közönség mindig túlzottan jó indulatúan, a minimumra lefokozott igényekkel fogadta a magyar filmeket. Ezt az áldozatot szívesen meghozza; teljesén igénytelen lesz továbbra is a kiállítást, filmtechnikát, ha kell, még a színészeket illetőleg is, ha a magyar filmgyártás eleget tesz ezeknek a kívánságainak. Tessék ezt a pártfogó készséget hálásan megköszönni és a' magyar filmgyártás végleges fellendülése érdekében ezeket az oly könnyen teljesíthető követeléseket teljesíteni. LILA AKÁC. Pesti mese. Rendezte: Székely István. Filmre írta: Mihály István. Egy kis aszfaltvirág ráerőszakolja magát a méltóságos özvegyről álmodozó bankfiúra. Bankfiu nem akarja a hölgyet, mire az brettli táncosnő lesz. (A reménytelenül szerelmes magyar lányok sorsa.) Persze ilyen
