Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Illyés Gyula: Vándorok
VÁNDOROK Lehullt a nap; a hegylánc már sötéten magoslik előttünk... De nézd felette a néma felhők porzó arany fényben ragyognak még s úgy úsznak ott lebegve egymásután, gőzölve, hosszú sorba, szép csúcsaikkal, völgyeikkel, mintha egy egész ország menne ott tolongva egy messzenyíló csendes vándorútra! Egy egész ország, hegyestül, mezőstül és városokkal s falvakkal vidáman a lebukó nap dicsfényén keresztül, mint egy lázadás szép diadalában! Kárpátok-Alpok dőlnek, tornyosulnak, egy karcsú Svájc! ott leng a tiszta égen! Mögöttük por tolul, a leomlottak pora, amelyen átlépnek kevélyen, és úsznak, úsznak, könnyedén, derülten az éj elől biborló nyurga lángok közt más világba, nyugton, egyre szebben — ó példaképek, induló világok! Hogy mennék én is vélük már, előre, bárhova innen, könnyülni, feledni, vissza se nézve e sötétlő földre, naiv reménnyel, új hazát keresni. ILLYÉS GYULA
