Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Magyar irodalmi szemle - Possonyi László: Erdély kisembereinek regénye: Kutyakomédia
mellett vannak az összes románokkal és a független magyarokkal együtt, ennek a kis csoportnak kiabálnia kell a bíró ellen, hogy irredentát sző és elő kell készíteniök a vesztét. Juvány végül is győzedelmeskedik, mert a biró a pártatlan román alispán tanácsára leköszön. És a munka tovább folyik a mezőkön, az élet megy a maga útján. A kis marosmenti falu fogcsikorgatva tűri a Juványok uralmát. A regény könnyed, humoros hangon mondja el azt a sok apró élettragédiát, amikben világok omlanak össze. Nem hangsúlyozza túl a dolgokat, csak mesél és a közönségre bízza a következtetések levonását. S éppen ezek a konzekvenciák azok, amelyek miatt ezt a regényt fontosnak tartjuk az erdélyi irodalom történetében. Ez az irodalom soha sem ismert faj- vagy vallásgyűlöletet, még gyengébb alkotásaiban is a humánum magasabb belátásai vezették. S Kemény János mostan nyiltan vallja ebben a könyvében, hogy két részre szakadt Erdély lakossága. Nem fajok, nem felekezetek szerint, hanem egy magasabb értékskála elválasztó vonalai szerint. Egyik oldalon vannak a dolgozók, a rendet, tisztességet, kemény munkát szeretők és annak jutalmát megbecsülök. Egy erkölcsileg rangsorozott társadalom tagjai ezek, akik együtt tartanak, akár románok, akár magyarok, akiknek legfőbb politikájuk a mindennapi tisztességes munka, amiből meg akarnak élni. S akik nem kivánják munka, pénz, fizetség nélkül azt, ami a másé. A másik oldalon állnak a kis éhesek, akik a népek közé vetett gyűlölet fűzét azért szítják tovább, hogy a maguk zsiványpecsenyéit nála megsüthessék. Akik irredentát kiáltanak a bíróságra törekvő ravasz paraszt kutyájának megöléséért s akik egy nekik kedvező közhangulatban, a váltók és uzsorakamatra kiadott pénzek hatalmával egy zsoldos hadsereget tudnak maguknak szerezni, hogy minden jog és igazság megcsúfolásával a hatalmat kezükbe kaparinthassák és a hatalom árán azoknak vagyonkáit is, akik nem hajlandók velük üvölteni a gyűlölet dalát. Valóban kutyakomédia az, amit Kemény János leírt. Véresen igaz, sajnos, s jó, hogy a humor harmatcseppjei enyhítik meg azt a szinte reménytelen atmoszférát, amit ez a kis életek bánatából, bajából szőtt történet valójában jelent. De a humor, a felülemelkedés, a bizalom nagyobb erő, mint a gyűlölet, a haszonleső intrikák és az árukon megszerzett időleges hatalom. Bágye Andrej a regény végén épp olyan szeretettel közeledik bíróságból kiesett barátjához, mint a regény elején. A tavaszi legeltetésből most viszi haza birkáit a havasra, ahol már kiserkent az új fű. A határban a nép tovább dolgozik, vetik a magot és várják rá az áldást. Nem érnek rá birósdit játszani, marakodni és irredentát kiabálni. Várja őket a munka és a rög, ami táplálja és megtartja őket. POSSONYI LÁSZLÓ.
