Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Magyar irodalmi szemle - Szombathy Viktor: Három szlovenszkói versíró "őstehetség"
ADJÁTOK VISSZA . . Ma sokan fáradt tiszta lemondással, Megtépett kedvvel a tavaszba járunk; Reménytelenül, kifosztva a sírig — Valaki megátkozta a fiatalságunk. Valahol meglopták az életünket, Kevesebb a hit, munka., kenyér-áldás.. Munka nélkül nyomorogni tétlen, Jaj, de borzasztó így a tavasz-várás! Ifjú Tavaszunk lassan az őszbe téved, És mindig egyre reménykedve várunk. Ó csak egyszer adjátok vissza nékünk Az eltiprott szép, tiszta ifjúságunk! Alázatosan fordul Istenhez: GYÓNÁS Rossz vagyok Uram, nincs bennem alázat, Bár szívemben a jóság óceánját hordom. Magános éjjeken, kik társtalan futnak, Didergő lelkűkre a szivemet bontom. Rossz vagyok Uram, a lelkem is tépett, Dacos szép hitemet már elcsatáztam. Jogomért megtörve sírni nem tudok, Mondd, Uram az életem hol hibáztam! Lírája többsíku, mint Csontosé, formaérzéke kevesebb, egyszerűbb. Egy-egy strófájának szépségét a következő sorok robbanó frázisai vetik szét. Nála is hiányzik még a csiszoltság, a rímek csengő játéka, olykor nem találja el a biztos szót, ingadozik. Érnie kell, mert benne is van Ígéret. "k Veres Vilmos újbarsi kisgazdának három kötete van, mindegyikből azonban csak egy-egy példány. Bámulatos szorgalommal veti gyönyörű rendbe gyöngybetűit s ha van egy kötetnyi verse, bekötteti őket a maga mulatságára. Valóban csak az asztalfiók számára ír s véletlen, hogy hozzánk kerültek versei. Az a külömbség azonban közte s a többi, szaporán verselgető falusi poéta között, — akik a téli mun
