Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Zerdahelyi József: A levél

Gazda (olvas): Édes apám és édesanyám, én hazamegyek, egészen hazamegyek. A föld gondjába akarok élni. Paraszt akarok lenni. (Kis megdöbbent szünet után asszonynak mondja): Hallod-e, valami nagy baja lehet. Ott akarja hagyni azt a nagy uraságot . . .

Jani (kiugrik belőle): Épeszű ember ilyet nem tesz. Gazda: Megcsábult.

Asszony (dühösen néz Janira, de a gazdának válaszol): Nem csábult meg.

Gazda: Nem?

Asszony: Nem.

Gazda: Miért?

Asszony: Mert ő írja.

Gazda: 0?! (Bólint.)

Asszony: Ö. Aztán a főd csak főd marad. Gazda: Főd.

Asszony: Azt akarja, hogy neki is legyék. Gazda: Ráhalónk.

Asszony: De venne is hozzá.

Gazda: Venne.

Asszony: Venne a fiadzó pénzzel.

Gazda: Venne.

Asszony: Szereti a fődet. Gazda: Szereti.

Jani (kis szünet): Ha olyan úr vónék, dehogy törném magam vele.

Zsuzsi (eddig bámult, hallgatott, most mintha értené, mint egy kinyilatkoztatás): A főd . • . szép.

Gazda (lekicsinylőén): Szép?

Asszony: Szép... Az termi az életet.

Jani (kis szünet után): Idegyön parasztnak, ganajat hordani . . .

Asszony: Akkor se hoz ő szégyent a fejünkre. Gazda: Nem szégyen a dolog.

Asszony (örömmel): Hazagyön . . .

Zsuzsi (mint a visszhang): Hazagyön . . .