Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Gyurányi László: Igy van ez már rendjén? Nem volt még ősz!
ÍGY van ez már rendjén? így van ez már rendjén. Fehér szárnyak jönnek, dalolnak, suhognak, aztán elköszönnek . . . Aztán kínzó karmok, aztán kenyér-malmok, innen is — onnan is virágos sírhalmok. Nekifutó vágyak, hősi dübörgések, büszke páncél alatt csöndes szenvedések . . . — így fognak majd jönni nagy szomorú szárnyak, így borulnak rám majd álomtalan árnyak . . . így fogy el az élet, így fogy el az ének, így lesz csúnya vége a tündér-mesének. így van ez már rendjén. Fehér szárnyak jönnek, dalolnak, suhognak, aztán elköszönnek . . . NEM VOLT MÉG ŐSZ! Én nem jártam még októberi fényben, — hulló levélben. Én nem ámultam még a selyem égre, — egyetlen kékre! Én nem láttam még őszt, az arany pompát — s vérvörös kontyát. Én nem sütkőztem még a langy melegben — arany teremben. Én nem voltam még októberi ember, — csak bús november . . . Nem volt még ősz! Hisz Veled sohse jártam — a lombhullásban . . . GYURÁNYI LÁSZLÓ
