Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Weysenhoff József: Villámok alatt (ford. Surányi Júlia)
— Csukom már, csukom, még messze van... —szólt Mártonné a legkisebb megrendülés nélkül. Becsukván a szalon ablakait, kiment, hogy a ház többi ajtaját, ablakát is becsukja. A pap nyugtalanul járkálva, tekintgetett az ablakra, a villámlástól való csendes félelem szorongatta a szívét. Kitört a vihar. A minden pillanatban megújuló égi fénynél látni lehetett a vidéket, mert a ház magaslaton állt, magasabban, mint a templom, ott lenn a hegyszoros szakadékéban. A szakadék falusi utcába szélesedett, mindkét szélén sötét kunyhókkal teleszórva, mint a nyájba sereglett állatok, melyek áthaladnak a hegyen. A környék, itt Galícia tőszomszédságában, hegyes volt. Mártonné visszatért. A kulcsok mellett magával hozta a védelem fő eszközét, a lorettói csengettyűt, amelynek tiszta hangocskája a vas hamis, hangjával keveredve elűzi a vihart. Úgy látszott, mintha valami vidám dologgal volna elfoglalva!, míg így foglalatoskodott. Odaugrott az ablakhoz: — No nézze csak, uram, hogy ezek a kunyhócskák vak szemükkel mint pislognak felénk, amikor villámlik. S a hársak a templom mellett, minthai ezüstből volnának Bizony a mi falunk a leggyöngyörűbb éjjel, vihar idején. Mintha csak ki lenne világítva! A plébános úr más véleményen volt: — Legalább ne fecsegjen butaságokat, Mártonné! A vihar mindig Isten haragja, . . . S a főkapu be van-e zárva? — Minden be van zárva, uram, még a kijárat kapuja is. A pap minden villámlásra és mennydörgésre megrázkódott, de nyíltan nem akarván keresztet vetni, a reverenda alatt összefont kezekkel rajzolt apró kereszteke: a szíve fölé, Mártonné jóságosán nézett rá. A vihar elleni fizikai idegenkedésre keresett valami ellenszert Wiklinski plébános, ezért szégyelte magát. Haragudni próbált: — Mert ezt a plébániát is az égi tűz prédájának építették ide! Legalább a tető volna vasból, vagy villámhárító volna rajta. De ez a zsindely . . . — Ej uram, a jó Isten őrzi már néhány éve, nem engedi ma sem ránk a büntetést, miért is?
