Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Osváth Tibor: Éjjel az ivóban

Gazdasszony: Ne szidja az esőt, mert mindjárt kihajítom innen. Drágába van e nekünk. Egyik pesti ú r: Tiz pengőért esik, vagy húszért? Gazdasszony (komolyan): Ne tréfálkozzanak, mert mindennél gurigázhatnak ebben a keserves vi­lágban, csak az emberélettel nem. Detektív: Na., na. Emberélettel? Mi köze az esőnek az emberélethez? Gazdasszony: Mi köze? Azt kérdi, mi köze? Hát ha nem tudják, hát mindjárt megmondom. (Detek­­tivhez.) Maga ismerte az öreg Törököt? Nahát. Az öreg Töröknek harminc hold földje van. Olyan tehe­nei vannak, hogy csuda nézni. Olyan disznói vannak, hogy csuda nézni. Oszt vetése vót a tavasszal, hogy csuda vót nézni. Sült, sült a vetése a nagy hőségben, az övé is úgy, mint a többié, mint a parázsra tett krumpli. Az öreg Török végérvénye­sen elkeseredett. Először csak mondogatott és morgott, azután káromkodott, mint a bűnbe esett pap. Mind nem használt. Azt mondja a múltkori­ban, mikor is, tegnapelőtt Cserjés Mihálynak. Ott állt a kapufélfának támaszkodva, úgy estenden, oszt csupa sárgának látta a képét, aki látta. Azt mondja, hogv: „szomszéd már látom itt valami na­gyot kell cselekedni, külömben megdöglünk éhen mind egy szálig a télen." Ezt mondta tegnapelőtt. Ma hajnalra kiment a fődjére, oszt a kunyhója ke­resztfájára felakasztotta magát. Igen. (Egyik pesti úrhoz) Hiába dülled úgy a szeme az úrnak. Haj­nalba) felakasztotta magát, délre eleredt az eső, oszt nézzék meg, hogy ömlik azuta. (Mindnyájan hallgatnak.) Detektív (megcsóválja a fejét és mérgesen felhör­pinti a spriccerét.) Éjjeli ő r (a cipője orrára mereszti a szemét s bot­jával a padlódeszkát ütögeti.) Vasutas (kerekre rántja szemeit és előre botorkál.) Meghalt? Gazdasszony: Meg bizony. Tizenegy óra körül ta­lálták meg. Annyi idő alatt háromszor is halálra akaszthatta magát. Vasutas (összecsuklik a válla és billegve igyekszik újra a fal mellé állani. Gazdasszony: Igen. Hát csak azir mondom. (Szünet.)

Next

/
Thumbnails
Contents