Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Lippay Lajos: Palesztina gazdasági helyzete
tenger partján nagy közvetítő szerepet juttathat neki és élénk kereskedelem színterévé változtathatja ma is az országot a tengertől távolabb fekvő Arábia, Irak, Transjordánia és a damaszkuszi szír köztársaság számára. A gazdasági helyzet megértésére szólok az ország mezőgazdaságáról, iparáról, kereskedelméről. A m ezőgazdasági helyzetet azonban csak akkor értjük meg, ha ismerjük Palesztinában a földnek, mint ingatlannak a kezelését, illetve jogi helyzetét. Az ingatlannak műik a neve, amikor a tulajdonos szabadon rendelkezhet vele, kivéve a moszlimokat, akik az ingatlannak csak egyharmadáról végrendelkezhetnek szabadon, míg a másik kétharmada az örökösökre száll a legfőbb moszlim törvényszék Ítélete szerint, amelyet az angol kormány is elfogad. Az ingatlant miri-nek hívják, amikor a tulajdonos jogait az állam gyakorolja, míg annak használatát, müveltetését és gyümölcsöztetését magánszemélyek qyakorolják, bért nem fizetnek érte, de más részről nem ajándékozhatják el, végrendeletileg nem rendelkezhetnek fölötte. Ha három évig egv folytában nem művelik elégséges ok nélkül, visszaszáll az államra, halál esetén az állami örökösödési törvények szerint kapják meg utódok, ezek hiányában visszaszáll az államra. Palesztinában a legtöbb művelhető föld ilyen természetű miri-ingatlan. A legtöbb faluban a miri-nek m a s h a a a neve, amikor a nagy közös terület a falu 4—5 előkelő parasztjának a nevén áll, de a valóságban az összes falusiaknak van abban haszonélvezeti joga. Ez a külömböző falvakban a legváltozatosabb formákban történik: az egyes falvakban minden egyes gyermek a születésekor részt kap a közös birtokból, másutt csak a fiúgyermekek, másutt ismét a leánygyermek, ha a faluból kiházasodik más faluba, elveszti jogát. Egy azonban mindenütt egyforma: hogy senki egyén sem mondhatja örök tulajdonának a föld egy részét és az egyesek nem állandóan ugyanazt a részt kezelik. Időnként (rendszerint 3 évenként) történik az újraelosztás ünnepélyes szertartások közepeit, amikor sorsot, illetve követ húznak és arra van felírva vagy másképen jelezve a földrész. Miután a földet kiosztották, új tulajdonosa felszántja, beveti, de rendszerint az egész területet ugyanazon gabonaneművel, hogy a közös aratási munkálatokat könnyebben elvégezhessék és az osztoszkodásnál a veszekedéseket elkerüljék. A legtöbb falu a mashaa területet három
