Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-04-01 / 4. szám - Simándy Pál: A láthatatlan gárda

Simándy Pdl: A láthatatlan gárda

den érdeknél, még a saját életüknél és javuknál is magasabbra becsülik; akik a múló és jelen érdekeknek fölébe tudják helyezni a történelmi és örök értékeket; akik párt és osztályeiioguítságnak fölötte állanak. Az ő hivatásuk, hogy jobb és baloldali elnyomással szemben egyaránt képviseljék a szellem szabadságát, a teremtő gondolat jogát s őrködjenek a közösség egyetemes és általános emberi érdekei fölött minden diktatórikus törekvéssel szemben.

Ám ezt a hivatást nem teljesíthetik sem akkor, ha a magányosság elefántcsonttornyaiba menekülnek, sem azáltal, hogy a tömegmozgalmakhoz csatlakoznak, ott feladják szellemük függetlenségét, erkölcsi tisztaságukat és elfogulatlanságukat.

Ami az utóbbi kérdést illeti, tisztában kell lennünk az elitet fenyegető veszély lényegével abban az esetben, ha szellemük, hitük és erkölcsiségük erejével odaállnak valamely tömegmozgalom k ö z v e t le n szolgálatába. Ez a veszély n em magának a tömegnek a részéről fenyegeti a Szellem embereit. Maga a tömeg mindenkor szuggerálható és befolyásolható a legkiválóbbak részéről is. Az elit veszedelme a s z ür k e lelkekben és szellemekben van, akik fürgeségükkel és gyakorlati készségeikkel kiemelkednek a tömegből, vezéri r angra emelkednek, megszállják a vezérség összes pozícióit és féltékenyen őrködnek szerzett jogaik és hatalmi érdekeik felett s különös szívóssággal igyekeznek megoltalmazni a tömeget a kiválóak szuggesztiója ellen. Az erőszak, rágalom és mü- Veletlenség minden eszközét és erejét megmozgatják arra, hogy a kiválóakat távol tar thassák a tömegektől s ha mégis bejut közéjük egyik-másik, gondoskodnak róla, hogy minél előbb kikerüljön közülök, Amit annyival könnyebb elérniük, mert a szellem láthatatlan gárd,áj.,a szervezetlenül védtelenül áll a szürkék szervezett és felfegyverzett rohamával Síerrbfn.*

Oly korszakba érkeztünk el, amelyben a szürkék internacionalizmusa végromlással fenyegeti az emberi művelődést és a tömegek gazdasági és politikai érdekeit. A szellemi elitre — Európának ezekben a sötét napjaiban — az a feladat vár, hogy végre-valahára felismerve sajátos hivatását a világban, szervezetten vegye fel a harcot a szürkeség ostobasága és gonoszsága zetten vegye fel a harcot a szürkeség ostobasága és gonoszsága ellen, hogy a tömegeket felszabadítsa ezeknek a vezetése és szuggeszciója alól és a maga befolyása és vezetése alá vonja s igy az uj világ megépítését a maga széles és mély koncepciója szerint vihesse végbe; oly koncepció szerint, amelynek ökonómiájába veszélytelenül fér bele a teremtő gondolat szabad ereje, a népakarat megnyilatkozása s az egyéniség jussa és a közösség