Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám - Egri Viktor: Kamba és az arany
Egri Viktor: Kamba és az arany a párduc egy ránditással fölszakitotta hasát. Gurut látta feküdni a gyékényen, puffadt megfeketedett hasával, amin nyüzsögtek a döglegyek és a fekete férgek. így fog elpusztulni ő is, az élet rövid, mint egy jó álom, meghal és emléke sem marad. Kibújt a takaró alól és utolsó erőfeszítéssel, imbolyogva kitárt karokkal indult kifelé. A kunyhó nyílásánál eldült, aléltan hallotta még a borsmadarak kerregését, a kecskebakkok csalogató mekegését, aztán összefolyt a derengő hajnal minden hangja. Mikor újra kinyitotta a szemét, tam-tamok peregtek, csengők és kolompok zörögtek és riasztották a gonosz szellemeket. A mágus hamuval és maniokkal fehérített testtel táncolt gyékénye körül és huhogva forgatta feje fölött szellemüző pálcáját. Kint feküdt Kamba a kunyhó előtt, bűvölő érmek, varázsló gyógyszerek, szemverés ellen való kis faragványok és füstölők közt, de testét tovább vájta a fájdalom, Este az asszonyok abbahagyták a kántálást és összesúgtak Galingallával. Vigyázzon a csűrükre, a kecskenyájra és a fegyverekre, ha Kamba meghal, nehogy férfirokon kifossza. Galingalla jajgatott:— Búcsúzzál az illatos füvektől, a naptól Kamba! Holdas éjszakákon nem táncolsz többé vörös fagyökérrel és zsírral megkent párducsudár testeddel a nagy ünnepen, az öröm nem szítja föl benned a vágy forróságál és nem keringsz többé szerelmes izgalomban a tűz körül. Búcsúzzál asszonyodtól Kamba, a nagy mágus varázslata sem segít többé rajtad! Gyorsan jött az alkony és Galingalla magára nyalábolta ura testét és becipelte a kunyhóba. — Ha megérem a reggelt, fektess ki a napra, Galingalla. A napon akarok meghalni, — mondta Kamba. Galingalla sirt, szegény Kamba, dehogy éred meg a reggelt. Hegyesedő orrod körül ott a halál jele. Magasra szította a kunyhó tüzét, hogy melege utolsó álomba ringassa Kambát és ne érezze, amikor fekete körmével utolsót [kapar a Gonosz hülő testén. Reggel megint megszólalt Kamba : — A napra fektess, Galingalla! Éledő reménnyel ágyazott Kambának a kunyhó előtt Galingalla és friss kecsketejjel itatta, dudolgatott és arcát legyezte, hogy bökőszunyogok ne szívják vérét. Kamba elaludt. Arra sem ébredt, hogy lárma van a kunyhó körül, fehér ember térdel gyékénye mellett, a kezét tapogatja és türelmetlenül lerángatja a derekára csavart gonosztüző kötelet.— Mi történt vele? — kérdezte a fehér ember. Galingalla 1 élekzethalva hadonászott. Tudta, hogy ez a fehér
