Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-03-01 / 3. szám - Ónody Béla: Az eperjesi est

A M. I. kulturelőadásal

majdnem éjfélbe nyúló, nagyhatású est ezzel véget ért. A Magyar írás missziót teljesített azzal, hogy az Ipolyvölgy nagykultúrájú közönségét egy feledhetetlen estre testben-lélekben egybekappcril jp

FEKETE ISTVÁN Az eperjesi est

Nagysikerű és nívós kulturestét rendezett a Magyar írás február 11-én este Eperjesen az ev. egyház Rózsa-utcai nagytermében, amelyet ez alkalomból zsúfolásig megtöltött a város irodalomkedvelő magyar közönsége .

Az estet Sebesi Ernő előszava vezette be. Ugyancsak ő konferálta be az egyes számokat is. Rendkívül szellemesen beszélt a szó és iró viszonyáról és a szlovenszkói magyar irodalomról. ízes szójátékokkal, irodalmi anekdotákkal fűszerezte előadását. Szűnni nem akaró tapsokat aratott.

Az est folyamán kétszer lépett a pódiumra Kenéz Lily. Első ízben Mécs Lá«zló: A Kárpátokban megvakultam, Győry Dezső: Masa, a leállított gyár és Szombathy Viktor: Várni cimii költeményeit, másodízben pedig Sebesi Ernő versét adta elő. A nehéz költeményeket rutinos szavalóraüvészettel közvetítette. A közönség melegen ünnepelte.

Strausz Miklós zongoraművész Liszt: Liebestraum, Kodály: Cisz moll, Rartók: Rondó népi dallamokkal és egy este a székelyeknél cimü kompozícióit adta elő művészien, nagy tudással interpretálva a magyar zeneművészet remekeit.

Gömöry János, a Kazinczy Társaság főtitkára felolvasásában azt fejtegette, hogy nem lehet addig egységes szlovenszkói magyar irodalom, amig ki nem fejlődik az egységes szlovenszkói magyar lélek. Utalt az erdélyi irodalom példájára. Majd öszszefoglalta azokat a kísérleteket, amelyek a szlovenszkói magyar irodalom megszervezésének érdekében történtek. Előadását a közönség figyelemmel hallgatta.

Darkó István, a Magyar írás szerkesztője «Félzsák búzát érő ember» cimü, magyar és emberi érzésekkel telitett novelláját olvasta fel nagyon hatásosan. Ritkán kaptuk a nyomorúságnak ilyen szivfacsaróan közvetlen és önmagáért beszélő művészi képét, mint ebben a kis mesternovellában. A közönség mindvégig feszült csendben hallgatta Darkó Istvánt.

Kolos Ernő dalai üdítették a felvonások között a közönséget. Két Ady- és egy Klabund dalt, aztán XVII. századbeli régi magyar dalokat adott elő kellemes, tiszta csengésű hangján. Strausz Miklós művésziesen kisérte.

Eperjesnek, ennek a hajdan annyira eleven s ma csendesen halódó városnak a közönsége hálás a Magyar Irás-nak hogy sikerekben gazdag felolvasó kőrútján róla sem feledkezett meg.

ÓNODY BÉLA