Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

A NAGY ÁGYÚ ELINDUL

Feri előtt, amikor a nyugati pályaudvaron felrakatta a csomagjait az elsőosztályu Pullmann-kocsiba, s élhelyezkedve az egyik üres fülkében, megindult vele a vonat, egyszerre megelevenedett az a hét esztendő, ami azóta repült lel, hogy Kabát odahagyta. Képzeletében felvonultatta gyermekkorának és diákéveinek emlékeit. Újra látta a mezőt, a szülői »hajlékot, a falu öreg templomát, a csöndes beszédű, egyszerű lemberieket, alz iskolát, a tanárait, — s szivében elcsordult az örökre eltűnt ifjúság fájd|aimas-bus j,ze.

A igyoris miár rég! elhagyta Pestet -és éles csattogással robogott át Monoron.. Errefelé már arattak, a buzakeresztek ott feküdtek egymás mellett hosszú sorban, a lábfon'álló gabona pedig aranysárgán ringott a gyenge szélben. ,

Ferinek Juliska jutott az eszébe. Nem látta még a lányt, csupán hallott ró,la.

Tovább fűzte gondolatait s váratlanul égy másik leány alakja, az Erzsikéé ködlött fel előtte. Pillanatra összerezzent. Siem'r mi, hallgattatta el a szive alatt megmozduló nyugtalanságot, h!a megérkezik, egyszerűén átmegy hozzájuk, köszönti a lányt és ezzel vége. Ami elmúlt, elmúlt, egyikük se támlaszthalja fel többe azt, ami egyszer meghalt, ö két evvel ezelőtt, amikor utoljádra találkoztak, bevallotta neki, hogy szereti. Megkérte a kezét, die a lány, aki akkor még azt hitte, hogy a jövőjét kockáztatja, ha meghallgatja, azt felelte, hogy egyelőre kikapcsolt mindénr féle szerelmet és házasságot a tervéiből. Színésznő akart lenni. Úgy képzelte, hogy két év alatt meghódítja Pestet, s ráér akkor is férjhez menni, ha majd gazdagság, hírnév és dicsőség övezi. Nemsokára azután valamentnyi reményében csalatkozva, távolabb a sikertől és az, érvényesüléstől, mint valaha, maga is belátta, hogy nem született művésznek. Búcsút mondott Pestnek és hazautazott Kábára. Onnan irta meg, hogy otthon van, várja, jöjjön, ő azonban udvariasan, de határozott nyíltsággal: elhárította maglátói az elkésett közeledést.

A vonat száguldott tovább, város város után maradt el, s Feri csak akkor rezzent fel az álmodozásból, amikor a gyors Kétegyházán megállóit.

Átszállt a battonyai vonatra s félóra múlva feltetszett a tár volban Kaba. A szive megdobbant, amikor megpillantotta a falu szélén a vörös téglafalu, barna cseréptetejü Juli ász-kuri át. Elffogódott, gyerekes örömmel ugrott le a kocsi lépcsőjéről, amikor a vonat begördült az álmos kis falusi állomásra. Ma-