Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-03-01 / 3. szám - Reményi József: Amerika esztétikai megvilágításban

Reményi József: Amerika esztétikai megvilágításban

laténak. És mit szóljak a Theatre Guildról, ahol rendszerint az üzleti szempont nem árt a művészetnek, Éva Le Gallienne kísérleti színházáról, Jones diszletfantáziájáról ? Magyar nyelvű, néha komolynak mondott újságok és folyóiratok, elragadtatással írnak arról, hogy Fodor László színre került a Broadwayn, s ugyanakkor szinházértő, művészetet megbecsülő amerikaiak kétségbevonják a magyar színpadi irodalom színvonalát, mert el akarják hitetni velük, hogy például Fodor László (más nevet is mondhatnék) reprezentatív értéke a korszerű magyar irodalomnak. Nem tudják, hogy Fodor nemzetközi kórság: irodalmi maliim necessarium.

Igen, konjunktúra irók elhelyezkednek Amerikában, s közben a komoly magyar irodalmi értékekről alig tudnak ; s ha rámutatok arra — mint ahogy Írásban és élőszóval gyakran módomban van — hogy a magyar irodalom esztétikai érettsége elvitathatatlan, s állításomat természetesen példákkal igazolom, akkor a visszhang, amit kapok, megindító, mert a töredékes idézeteket is meg tudja becsülni amerikai környezetem bizonyos hányada, s értékelésével hozzájárul ahhoz, hogy esztétikai összhangot találjak az amerikai légkörben.

IV.Mindebből

természetesen nem szabad arra következtetni, hogy itt fenékig tejfel az élet. Dehogy is. A mobokrácia (nem demokrácia) silánysága nyilvánvaló. Az etikai és esztétikai primitívség, amely szembetűnő, magától értetődően nem jelenti a homéroszi idők egészséges, ujjongó primitívségét. Az átlagamerikai semmibe sem veszi a művészt, sőt kész lebecsmérelni, mert hiszen nem végez „hasznos munkát.“ De ezen ne lepődjünk meg, s az amerikai életnek ez a rikácsoló diszharmóniája egyébként sem tartozik ennek az ismertetésnek keretébe.

Arról van szó, hogy Amerika nem csupán a vandalizmus civilizált karikatúrája. Ez az, amiről az amerikaiaknak tudomást kellene venniük. Az amerikai függetlenségi nyilatkozat egy politikai és társadalmi eszmekor dokumentuma, amely azonban a szó művészi értelmében a lélek függetlenségét nem tudta megteremteni. Azonban ne feledjük el, hogy az emberi jogok hangoztatásában, az amerikai keretek közepette, sok a rousseaui elem, ami, esztétikai téren alkalmazva, az ösztön alkotó megnyilatkozásának igazolása.

Ahol élet van, ott művészet is van, s akármennyire nyers az élet, a művészet kiverekszi magának benne az utat s rajtunk múlik, jóhiszeműségünkön, tárgyilagosságunkon, hogy ezt az utat észre tudjuk-e venni. A mai kor kultúrája és civilizációja keresztül-kasul megfertőzött. Ez a megállapítás áll Amerikára is.