Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

Bibó Lajos: Regény — Nos...1 — kezdte, amikor Juhász Feri leült vele szem­ben az asztalhoz, — az idő halad, legjobb, ha nem kerül­getem a forró kását, hanem egyenesen kirukkolok a farbával. Édes fiam — mondta ünnepélyesen — édesapád meg akar nő­sülni. Juhász Feri belefogódzkodott a székébe, hogy le ne for­duljon rémületében a földre. , — Meg akar nősülni? Kit akar elvenni, — hebegte meg|­­rendülve. Szoboszlay rántott csirkét evett. Éppen egy combbal bir­­(kózott. Lenyelte a szájába gyömöszölt hatalmas falatot, aztán felelt: — Kit ? Hát ki mást, mint Juliskát. Azt az elszánt kis boszorkányt, akit a te bosszantásodra vett oda maga mellé a házhoz, amikor összevesztetek és otthagytad a szülői har­­lékot. Az a kis boszorkány fel van bőszülve ellened. Bántja, hogy haragszol édesapádra, sérti a hiúságát, hogy két esz­tendő alatt egyetlen egyszer sem érdeklődtél a becses szemé­lye iránt és megesküdött, hogy bosszút áll rajtad. El lakarja magát vétetni apáddal, hogy kisemmi,zzen az ősi Juhász<-va­­gyonból. Juhász Feri nem tudott szólni. Az apja tehát, aki miatt hét évvel ezelőtt otthagyta a szülői hajlékot, mert nem teljef­­sitette a kívánságát, hogy dobja sutba az orvosi diplomáját és maradjon otthon szántóvető parasztnak, — összefogott egy, jöttment szegény rokonnal és annak a segítségével megkezdte ellene a harcot. Szégyen és harag öntötte el egyszerre. Ismerte az apját. Az öreg tisztaszivü, jószándéku, becsületes gazdaember, de a földet, a maga paraszti gőgjében többre becsülte a világon minden másnál. Hirtelen átrezdült rajta a sejtés, hogy Julis­kának, a fogadott lánynak a készülődése nem puszta fenyege­tés, az öreg ember és a fiatal lány házassági terve mögött még valami más, a vagyon elkótyavetyélésénél és megkaparín­­tásánál is veszedelmesebb ravaszság és sölétebb bosszú rejtőzik. Gondolataiba mélyedve hallgatta végig Szoboszlayt, aki ez­zel fejezte be : — Apád, amilyen nyiltszivü és tisztességes ember, éppen olyan ravasz is. Meg vagyok győződve, hogy ezzel a készülő házassággal messzebbre akar lőni, mint ahová látszólag céloz. Juhász Feri helyeslőleg bólintott: — Ugyanez az én érzésem is, — mondta. Szoboszlay öntött Ferinek, aztán magának, kortyintott a borból, utána folytatta : — Már most, hogy az öreg a legnagyobb ágyúját akarja

Next

/
Thumbnails
Contents