Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-12-01 / 10. szám - Irodalmi Szemle - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle
IRODALMI SZEMLE FÉJA GÉZA ; MAGYAR IRODALMI SZEMLE A Kazinczy-szövctkezet tagjai a folyó évben többek között a nemrég elhúnyt Krúdy Gyula egyik legjellegzetesebb munkáját, a «Festett királyt» fogják tagilletményként kapni. Krúdy az utolsó években egyre jobban a magyar történelembe mélyedt s e regény a tervezett «K i r ály-re g ények» egyik darabjának készült. Szapolyai Jánosról szól, az 1526.-ik esztendőnek a mohácsi vész után es'ő feléről. Krúdy Gyula irásmüvészetéről nemrég Írott soraimban rámutattam arra, hogy mennyire új műfajt teremtett magának, egy sajátságos Krúdy-müformát, úgy, ahogy Ady is (persze egy sokkal magasabb művészi síkon) egészen lelket lehelt a versbe, nemcsak kortársaival szemben, hanem lírai sorsitársaival szemben is. Érthető tehát, hogy ‘Krúdy Gyula történelmi regénye is egészen más, mint aminőkkel eddig a magyar irodalomban találkoztunk. Mindenesetre jótékony hatással volt Krúdy Gyulára, hogy a történelemhez nyúlt. Regényeinek, egykét fiatalkori alkotását leszámítva, jóformán sohasem volt kompozíciója. Krúdy elsősorban az emberi kedély históriáját, ágasbogas életét írta s a külső világ annyiban érdekelte, amennyiben a kedély közvetlen kapcsolatba jutott vele. A történelem azonban egy határozott és zárt esemény anyagot adott neki, tehát kompozícióra kényszerült. A történelmi regényeknek rendszerint az a legnagyobb hibájuk, hogy túlságosan «történelmiek». Elvont, «történelmi» bábokként vezetik embereiket s a tanulmány határainál mozognak. Krúdy regényének ezzel szembem az a legnagyobb bája s értéke, hogy folyton kilendül, kibúvik a fölvázolt történelmi horizontból s a «magánélet» legrejtettebb mozzanatáig merülve adja az embert. így azután a XVI. század elmerült élete sokkal teljesebb arccal merül fel regényében, mintha a történelmi kulisszákra fordította volna erejét. Szapolyai Jánost tokaji szüretének közepétte ismerjük meg, az ősz halálba omló színei, a múlás tobzódó, részeg ízei adják a hátterét ennek a szétomló életnek, óriásnak szánt ember jár-kél előttünk, kiben ősi ösztönök harcolnak tunyává merevítő kórokkal. Történelmi szerepe alig van ebben a regényben, éppen csak a végén, de ennek dacára, tisztán érezzük, hogy a szétomlás történelmi tragédiája folytatódik benne. «Beteg» »mberek korszaka volt ez? a vezető rétegek legjava ott
