Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-12-01 / 10. szám - Dallos Sándor: Hogyan maradt el a dékántól a Marcsa
Dallos Sándor: Mese No, igy is lett. Este volt, a dékán éppen élcsönditette az angéluszt, mikor a pap behivatta. — Nézd e, te dékán — azt mondta neki — én tudom, hogy ez a szekrény itt az imádkozó szék mellett nagyon megtetszett 1101060, hát azt gondoltam, teszek veled jót s neked adom. Nincs, neki más hibája, csakhogy a kulcsát nem lelem, dehát te kifeszegetheted odahaza, igaz-e? Tedd hát talicskára s vidd haza, de vigyázz, nehéz egy kicsit, hát le ne ejtsd, mert megreped s akkor aztán kutyának való. No, a dékán megörült, de igen, szaladt sebesen a talicskáért, hozta, rakta föl a szekrényt s tolta haza. De a Marcsa már benne volt a vejling túróval, hanem ezt nem tudta a dékán. Még a kaput is kitárta otthon a terhének, betolta, hátára vette, nagy nyögve bevitte, meg is állította a szolja sarkába, lámpát’ gyújtott, mert este volt s hitta nagy örömmel a feleségit, meg a két gyerekit, hogy lássák. — Mi ez ? — kérdezte az asszony. — Látod, ha nem vagy vak: szekrény ! — Ez e ? — Az ám ! A plébános ur adta. Félórája nincsen. No megörültek, leültek vacsorázni s éppen a plébános disznajának a sunkáját ették, mikor azt mondja az egyik gyerek: — Hej, ha tudta volna a plébános ur, hogy mérges gombóccal ártotta hozzánk a disznóját, dehogy is terhelte volna meg e gyönyörű szekrénnyel! A dékán meg megijedt a szóra. — Hallgass, bolond, — igy kiáltott a gyereknek — nem tudod e, hogy a falaknak is füle van manapság s lia kitudódik ez a dolog, végem van ! Akkor a sózott borgyuliusból hozott be az asszony s a másik gyerek csak kezdett ám nevetni. — Hej — azt miolndja — ha tudta volna a plébános ur, hogy gálícküvel ártotta hozzánk édesapám ezt a borgyut, dehogy is terhelte volna meg e gyönyörű szekrénnyel! — Tyhü, hallgass, te bolond! — igy a dékán. — Legyen eszed, hogy ilyesmit ne emlegess, mikor füle van a mestergerendának is! Tán bizony csendőrkézre akarod adni apádat? A Marcsa meg mindezt igenjói hallotta a szekrényben, Meghallotta, meg is jegyezte, de dél óta, nem evén, megéhezett nagyon, benyúlt hát a turósvájlingba, hogy enne. Hát vett is vagy egy marok túrót. Kezdte is eszegetni, hanem egy szem túró a torkára szaladt s hogy leszaladt, kezdett ám a Marcsa nagyon erősen cikákolni tőlle. De oly erősen, hogy, aki csak a szobában volt, mindenki meghallotta.
