Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám - Pedagogia - Zsolnay Béla: Nemi felvilágosítás az iskolában?
Pedagógia Semmiesetre sem egy meghatározott időpontban mindent egyszerre, hanem folytonosan a gyermek testi-lelki fejlődésével párhuzamosan, hogy ne szerezhessen téves fogalmakat s fantáziája ne legyen foglalkoztatva, ezirányban. Megállapították, hogy a szekszuális ébredés gyökerei lenyúlnak az óvodába. Innentől kell tehát nevelői figyelemmel és tapintattal kisérni a a gyermek nemi fejlődését és fogalmai kialakulásában segíteni. Hogy ki végezze el a nemi felvilágosítás munkáját, arra a válasz nem olyan egyszerű. Sokan vannak, kik mindent az iskolára hárítanak és onnan várnak is mindent. Ezek bizonyára azt hiszik, hogy az iskolába lépő gyermek lelke tabula rasa és az iskolán kívül ezután sincs kitéve más hatásnak. Mert ha igy volna, akkor tényleg skrupulus nélkül vállalhatná az iskola a nemi felvilágosítás feladatát is. De mint tudjuk, a nevelés tényezői még a család és a környezet (utca) is. Az iskola részben folytatója, részben kiegészítője, részben pedig helyettesítése a családi nevelésnek és ellensúlyozója a környezet esetleges, a nevelésre káros kihatásainak. A családi nevelés előnye az, hogy egyénibb, intenzivebb, természetesebb és szinte korlátlan fegyelmezési lehetőség felett rendelkezik; az iskolai nevelés pedig rendszeresebb, céltudatosabb, tömegnevelése által pedig az individuális szélsőségeket és rendellenességeket jótékonyan kiegyenlíti. Az előbbi előnyök jól beválnak a reáliák tanításánál, a tőin egtanitás pedig az erkölcsi elvekre való nevelésnél. Nemi felvilágosítást azonban manapság még tömegben nem lehet végezni. Nem, mert a környezet — különösen nálunk — annyira telítve van nemi vonatkozású viccekkel, trágár szólásmódokkal, frivol nézetekkel, hogy a leggondosabban óvott gyermek sem mentes attól. A tömegben pedig mindig akadnak olyanok, akik visszaélnek azzal, hogy a figyelem és a felelősség nem rajtuk, egymagukon nyugszik. Ezek nevetnek vagy viccelnek s vége a feltétlen komolyságnak, mely minden kényes kérdés sikeres '.tárgyalásának főfellétele. És ezirányban minden szó, minden gesztus, mozdulat, mimika hálás talajra talál az említett körülmény következtében. Ily viszonyok között e témakör minden nyilvános tárgyalása teljes botrányba fulna. Azonkívül kitűnő alkalmat adna néhány romlott gyermeknek, hogy nagy tömegeket magával rántson. A tanítók pedig, bármennyire is igyekeznének a helyzet urai maradni, olyan ferde megvilágításba kerülnének, mely a közbizalom megóvása érdekében nem kívánatos. Mivel pedig a nemi felvilágosításnak nyilvános népoktatási intézetekben való elvégzése több kárt okozna a tanulóknak és a tanítóknak, mint hasznot a társadalomnak, a jelen időkben a tanítóság nem vállalhatja.Nem jelenti ez azt, hogy az iskola megmarad a gólyámeséuélj hiszen a megismert igazsággal és a tudományos kutatások
