Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-12-01 / 10. szám - Mécs László: Ifjúságunk napja lassan lemenőben
IFJÚSÁGUNK NAPJA LASSAN LEMENŐBEN Az ifjúság napja^lassan lemenőben. Gyengül a mágia, foszlik a dolgoknak arcát elhazudó szép szivárvány-pára. Harangozónk ábránd-harangot nem kongat. A dolgok valóság-arca kezd igézni. Az élet izeit csend-kezek megmérték. Ami talmi : tűnik, a jó jobbá érik. Az az igaz érték, ami most is érték. Hol a tüzes csókok piros rakétái, miket gyújtott nektek valamelyik huncut ? — Rokoni s baráti csókunk világit csak piros krizantémként. Ősszel más csók humbug. A hazáról senki ne tósztozzon ! Hazánk ennyi : közös eszmék anyatején dajkált, közös kenyéren nőtt milliós rokonság. Bolond vagy szélhámos, ki vért nyomoz s fajtát. Egyenlőség nem volt és nem is lesz soha, habár erről régen tirádákat zengtem. — De : bolond s bölcs, szegény s gazdag, gonosz és jó egyenlővé válhat a közös Istenben!! Mostan a valóság igézete csábit : bor, amelyet magam szüreteltem dallal, színes fácán, melyet levegőben lőttem s asztalomra hoztam vidám diadallal.
