Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Figyelő - Kézai Béla: Az északi faj erőtartaléka a parasztság
Figyelő vényhozás sokáig nem mert hozzányúlni. S amikor Bismarck a nagybirtok iránti kedvezésből a paraszti kisbirtok kötötts<égét megsemmisítette («felszabadította»), a német parasztság is megindult a proletáriasodás és az egyke néptemetője felé. *■»Homlokegyenest ellenkező lelkialkat és temperamentum határozza meg az északi paraszti vérrel ellenlábas nómád, mongoltatár és semitafajú népek történelmi szerepét. Ez a helyben maradásra képtelen, a földben gyökerező népi kultúra alapvetésére s továbbfejlesztésére alkalmatlan faj annak a «másik világnak» képviselője, amely az északi fajták között sohasem találhatja meg a maga otthonát. A kopár, fátlan és vizszegény puszta lakója ő s ha egy parányi oázisra lel, hol puszta létét eltengetheti: arabnak, (arabischfaradisch - paradisch) azaz a paradicsom lakójának nevezi magát, s ahol a munkát leigázott rabszolgákkal végezteti el. Ez a faj tehát szükségszerűen hóditó, harcias és nómád. Közösségei egy merőben katonai szervezetű állam, melynek középpontja a ring, hová rablóhadjáratainak zsákmányát rejti s amely egyúttal a környék «pacifikálásához» szükséges, nagyobb hadsereg eltartását teszi lehetővé. Ilyen váraik voltak Attilának Tokaj körül, Dsingiszkhannak Karakórumban s az ozmánoknak. Stambulban, amelyet szerail-nak neveztek. A tatár-orosz Kreml hasonló alakulat, ahonnan ma a «rékviráló» szovjet-tatár rablógazdálkodás hatalmas apparátusát irányítják. A nómád alapjában véve henyélő, mindig abból a készletből él, amelyet környezete nyújt. A nő rabszolga, zsákmányolt játékszer, mint minden, amire a kezét ráteszi. Ragadozó, kizsákmányoló, a paraszti hangya készleteinek felfalója. Sóvárgásának tárgya az imaginarius pénz, a munka nélkül elérhető haszon;'értéke a mennyiség, a totalitás, nem a minőség. Olyan képzetek és fogalmak tehát, amelyek előttünk «európaiak» előtt sem ismeretlenek többé. Darré szerint: ime ilyen barbárul Vagyunk «modernek» i!Darré fejtegetéseinek konklúziója tehát, hogy a paraszti gyökerű Európát az északi fajokban rejtező képességek tudatos felszabadításával restaurálni kell. Az újjáépítő program előfeltétele a kommerciális és . kapitalista érdekeket , kiszolgáló polgári jogrendszer átalakítása az északi fajok alkatának jobban megfelelő germán jogrendszer szellemében. Közgazdasági rendszerünkben nem kevésbbé burkoltan élő «nómád gazdasági szemlélet» kiirtása szükségszerűen feltételezi a parasztságnak a banktőkétől való függetlenitését, a hitelügynek állami felügyelet alá rendelését, hogy a paraszti rend szerves életműködése ismét megtalálja önalkotta medrét. Az imaginárius pénzgaz
