Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Kritika - Féja Géza: Thomas Mann: Jákob
Kritika Az elmúlt század vége s a század eleje különösen hangos volt a vitáktól, az intellektuális csatáktól az ember lényét s eredetét illetőleg. A XX. század dereka felé csitulni kezdenek e csaták s rajtjük túl felfedezzük lassan az ember végtelen bonyolultságát. A költő előljár ebben, hiszen a szintézisalkotásnak, a szintétikus látásnak legősibb mestere. Az intuíció ép-penúgy segítőtársa, mint a megfigyelés; ősi hajlama van, hogy az adott formákon és határokon túlér ez zen, hogy a tudat gyakori szegénységéhez a tudatalattiból merítsen kincseket. A költő nem lehet csak materialista, de éppenúgy nem lehet csak spiritu alista sem. Az elemek sokaságából alakult a világ s a belső elemek sokaságából alakul ki egy-^egy egyéniség. Ósi törvények, kozmikus események, isteni rendelések és emberi szándékok indították s vetettek oda, ahol ma vagyunk. Az út egyik fejlődési pontján állunk, visszafordulni s a tudat lámpájával évezredek távolságára rávilágítani az utat: ezt tartja Thomas Mami új könyve a költő feladatának. Súlyos munka. Komoly költői tett. A Thomas Mann-hivők ragaszkodása csakis magasabbra szállhat, mikor végigélvezik és végigszenvedik e könyv lapjait. . í Budapest, 1933. november 2. FÉJA GÉZA
