Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-11-01 / 9. szám - N. Jaczkó Olga: Diadalszekér

Elbeszélés

az ablakot.—

Miért? — kérdezte Mária. — Kétszer is szellőztettem már ma és nagyon hideg van.

— Mert nem szeretem az istállószagot, — vágta oda élesen Ella, — ez a kedves kollega még hozzá a barmoknak abból a fajából való, amelyet «ki lehet legeltetni» a legsilányabb réteken is. De megfigyelted, Mária, milyen nagyszerű önmüvelődési módszere van? Naptárból fogja majd ránkolvasni az Ítéletünket. No hát én százesztendős kalendárium nélkül is meg tudom mondani, hogy miből fog állani az az Ítélet, mert á'Italában avval szoktak bennünket vádolni a férfiak, hogy ugyanannak a képzettségnek az alapján sokkal nagyobb igényekkel lépünk fel, mint ők. Na, majd megadom a választ a feketevágási prófétának, nem gondolj a-c, hogy elménk és lelkünk magasábbrendüségének a bizonyítéka, ha ugyanazok a hatások nagyobb mértékben tágítják az érdeklődési körünket és jobban kimélyitik az érzelemvilágunkat, mint az övéket és jobban kimélyitik az érzelemvilágunkat, mint az övéket

— Én úgy találom, hogy nincs semmi gúnyolnivaló a. továbbképzési módszerében, — válaszolt Mária, — sőt, nagyon is dicséretes és mindenesetre hasznosabb, mint ami felszínes szépirodalmi olvasmányaink. Hát nem mindig arra figyelmeztettek minket az irodalom tanáraink, hogy jegyzeteket készít sünk az olvasott könyvekről és közvetlenül nyert impresszióinkról? Hogy éppen naptárba jegyzi? Miért ne, ha a régi embereknél az képviseli a naplót? Ami pedig a férfiaknak rólunk való véleményét illeti, én azt gondolom a... a... szinte gőggé fejlődött igényességünk éppen a gyengeségünk bizonyítéka! Megeröltetőbbnek ismerjük el a magunk részéről ugyanazt a teljesítményt, hogyha nagyobb elismerést kívánunk érte. Pedig úgy gondolkozunk. Egy tanító nekünk csak «tanitócska», ellenben a tanítónőt csupa nagybetűvel és minden betűjén külön hangsúllyal képzeljük el. Nem azt ismerjük el ezzel a felfogással, hogy a férfinak gyerekjáték az, ami a számunkra súlyos erőpróba? így, ilyen őszintén nagyon szép és nőies volna ez a beismerés, de mi a tudat alatt tartjuk és a magaviseletünk felszínére csupán a gőgöt engedjük, amelyben elsenyvednek női rendeltetésünk vonásai. A férfiban látod, a természeti tulajdonságok sem esnek áldozatául a kulturáltságnak. Ladomirszky Péter okleveles tanító nem átalt feleségül venni egy egyszerű nőt és a gyermekei nevelése érdekében nem atal hozzányúlni az ősfoglalkozáshoz; szántana, ha volna mit, fát fuvaroz és ökröket gondoz. Neszényi Ella okleveles tanítónőről vájjon föltehetjük^e, hogy feleségül menne, nem is egy alsóbbrangu emberhez, hanem ugyancsak egy tanítóhoz?

Ella remegő ajkában felsistergétt egy cigaretta, mintha ide