Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-11-01 / 9. szám - Doblhoff Lily: Kenyérre vágyó orosz parasztok között

Útleírás

Soffőröm rendőrt hivott és mentőket, de a kis leány nem tért magához és az orvosnak vajmi kevés reménye volt arra, hogy újra életre tudja keltem. Diognozis: éhségtől legyengült szervezet. Ennél a szelíd diagnózisnál csak az eredményt — ezt a megrázó eredményt felejtették el: a halált.

Szempillantás alatt elmerült minden, ami ebben a békés, szelíden őszi naplemente-hangulatban elfeledtette a leírhatatlan nyomort és szenvedést, amit ez a nép évek óta elvisel. Mert mit használ a világ minden felhőkarcolója és minden tízemeletes palotája, amelyben terveket agyainak ki, ha közben emberek, az Úristennek élő, halhatatlan lelkű teremtései, kínlódnak, vergődnek és nincs meg az a «mindennapi kenyerük»?

'Másnap tovább utaztam, le dél felé, a Don folyó mentén. Vitorlások, níéltóságosan lassú halászbárkák a csillogó vizen. Az utóbbi hónapok legnagyobb orosz könyvsikerének a cime «A lassú Don» és egy kozákról szól, aki erről a vidékről való. «Lassú Don»... igen, lassan, csendesen folyik el itt mellettem.....

Mennyi minden játszódott már le ennek a folyónak a partján, mennyi zokogást, mennyi ujjongást hallhatott már és milyen örök, rendíthetetlen nagysággal, változatlan méltósággal folyik tovább.....szünet nélkül, mindég egyenletesen tovább, bármilyen politikai rendszer igazgatja az országot vagy akár az egész világot.A

Kaukázus vidéke gyönyörű: hegyek, melyelmek távoli csúcsát hó borítja, mellettük pedig dombok, majdnem trópusi növényzettel. Az ember már szinte érzi a Fekete-tenger közelségét, azt a leírhatatlan va’amit, ami a végnélkül! tenger levegőjéből árad.De

a parasztoknak, akikkel találkozom és akikkel beszélek, cserepes, lázas az ajka, beesett, sárga az arca. Ha megkérdezi őket az ember, mi bajuk, csak vállat vonnak: «Malaria.» Ezt úgy mondják, mintha a kérdésen végtelenül együgyű volna és ők csak az idegennél szemben mindig udvarias és szívélyes mivoltuk folytán adnának ilyen türelmes felvilágosítást egy magától értetődő és mindenki által közismert tényről. Igen...... maláriás az egész vidék és kinin nincs. És Moszkvában is csak egyetlen egy patikában és csak nagyon kiváltságos ajánlásokkal lehet hőmérőt kapni.

Kozák falukon megyek keresztül, nálunk már városoknak neveznék az ilyet, mert egy-egy ilyen «falunak» 20-22.000 lakosa volt valamikor. Vagyis még két év előtt. Mert a tavalyi éhínség hónapjaiban ezekben a falvakban a lakosság fele meghalt. Éhségtől halt meg. Nem volt kenyerük. Megtörtént, hogy ha idevaló parasztok elmentek más vidékekre munkát keresni és kaptak egy darab puha kenyeret, falánkan lenyelték, hirte