Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám - Kovács Endre: Keresztapám
Kovács Endre : Keresztapám keresztapa?... Csak intett egyet a szavaimra. Üres okoskodás, mintha ezt mondta volna. Engem dühösitett a viselkedése s ezért meg sem próbáltam megmagyarázni neki az én álláspontomat. Valahogy úgy vélekedtem ebben az órában, hogy a szegénység nem is a legnagyobb baj a világon. Mélyebbre is lehet süllyedni, mint hogy az ember egy napon koldus lesz. A lélek virágai kinyiinak a testi nyomorban is... De Vári egyetlen kézmozdulata belém fojtotta a szavakat. Hagytam, beszéljen az idősebb jogán, az okosabbak kiváltságával. Csendben, lehalkitott hangon mondotta: —Nézd fiam...a te apád eltévesztette az okosak törvényét...Csak lassan, csak meggondoltan előretartani... Semmi nagyzási mánia, semmi elhamarkodás... Ö ugrani akart... Neki Pest kellett és vendéglő ... Itt is az én elvem győzött: ugyanannyit estetek vissza, amennyit előre ...Volt egy nagy adag önbizalom a hangjában, ami majdnem úgy tetszett, mintha a saját előnyével dicsekednék a mi helyzetünkkel szemben. Nagyon bántott a fölénye. Szerettem volna megvédeni az apámat. Újból szólni akartam, botladozó szavakkal védeni meg önmagamat a meg nem érdemelt támadás elől. De Vári egy kézmozdulattal újból leintett. Saját véleményét akarta hallatni, s nem is érezte, hogy milyen irgalmatlanságot cselekszik ezáltal. Mentünk az esti uccán, két furcsa ember s mindketten telve voltunk elfojtott indulatokkal és ki nem fejezett érzelmekkel. Ebben az órában eszembe jutott, hogy milyen lekicsinyléssel, majdnem megvetéssel beszélt nem egyszer az apám Váriról. Ha csak szó esett róla odahaza, családi körben, egy-két szóval elintézte őt. Nem kedvelte a keresztapámat s ezt nyíltan meg is mondta. Most úgy tűnt fel nekem, mintha Vári tudott volna erről a távoli ellenszenvről s a mostani beszéde s az apám viselkedése között megvan a rejtett kapcsolat. Nekem nem fájt a múlt s nem osztottam keresztapám életnézetét. Bántott, hogy erőszakkal rám akarja tukmálni a saját felfogását. A múlt, a Vári felügyelete alatt eltöltött évek emóciói kaptak erőre bennem. Mindennél szenvedélyesebben hatott át a tudat, hogy ime egy ember, aki kora gyermekkoromban legrettegettebb démonom volt, még most is, ennyi évnek elmúltával is erőszakkal fölém akar kerekedni, meg akarja hazudtolni az érzelmeimet s a gondolataimat, ki akar játszani engem s öreges makacsságával tőlem idegen nézetekkel akar leteriteni engem. S megszületett bennem az ellenállás. Nem, nem hagyhatom magam megfosztani saját testemből kiverejtékezett kincseimtől. Egy régi kép táncolt a szemeim előtt. A gyermekkor egy kósza, idevetődött emléke. Gyerek vagyok. Apró, félénk, szemlesütött. Keresztapám szárnyai alatt indulok, keresem ta
