Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-11-01 / 9. szám - Zerdahelyi József: Csalfa

2erdahe|yi József: Csalta

csak hallgatott, nem lehetett a szavát venni. Alig hogy megcsillant benne vagy kétszer á mosolygás a jó vásáron.

A csendességben aztán az is elmúlt. Ahogy maradott a város mögöttük, úgy változott Szentkereszty Árpád elégedett mosolygása sötét hangulatok tükrévé. Ez rajta is maradt, odamerevedett a képére.Ki

tudná miért ? Valami titok marhatta a lelkét. Vagy inkább a Csalfáért búslakodott. Mert hogy vége szakadt a játéknak !Csak

az biztos, hogy vagy ló, vagy asszony csinálta a felleget Árpád homlokára. Más olyasmi nem volt meg nem is lehetett ezen a kerek világon.

Hogy mi ' történt velük aztán ? Hát történt még egy és más. Csak éppen, hogy kétfelé szakadt a mese. Az Árpádé az egyik, a sógoré a másik. Azt is megírom egyszer.

ZERDAHELYI JÓZSEF