Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Zerdahelyi József: Csalfa
Zerdahelyi József: Csalfa odakötötte a nyeregkápához. Sötétség borult a falura, mikor Mihály átvette a feketét a gazdájától. Nem kérdezett semmit, csak a bajusza alatt morgott.— Mi az ördögnek nekünk az a ló. Semmire se desz jó, csak eszi a drága abrakot, meg takarmányt én meg pucolhatom. Nem is tudom, mikor szedem ki ezt a hosszú medve szőrét. — Ne szólj bele, Mihály, csak fogj hozzá, szedd rendbe. Addig meg ne álljon rajta a csutak, meg a kefe, a vakaró, míg olyan csillogó nem lesz a szőre, hogy megvakul tőle a sógor. Mihálynak egyszeribe kiderült az arca: — Jól van no, csak rám kell bizni. Szentkereszty pedig igy gondolkozott: — Jó lesz a malacnak a húsa, most mindenfelé döglik, az én disznóm se kerüli el. Jó lesz orvosságnak. De még az is lehet, hogy gazdája akad addig. A sógort nem volna rossz éedőtem ebbe a vásárba. Ez volna valami! Úgy is tartozom neki azért a hókáért, amivel meg akart csalni. Olyan nyugodt álma volt ezen az éjszakán. Mihály meg izzadt a lovász gyerekkel együtt a fekete mellett és már hatodszor verték ki a porát a cserfa hidlásra, hogy cifra volt tőle, akár a lakzi. Hajnalban, mikor a gazda végigjárt, a fekete úgy ki volt készítve, mint valami dáma. Mihály egész éccaka csak azon rágódott, hogy elfelejtette megkérdezni a nevét. Szólitgatta minden módon, mi lehet az ilyen lónak a neve? Cigány, Bogár, Halló... De csak nem értett egyikre sem. Ezen busult Mihály, meg is szólalt: — Rendbe hoztam valahogy, de hát nagy baj van, mert nem tudom a nevét.— Az már igaz, — mondta Szentkereszty — pn se tudom. "Legjobb lesz neki Csalfa. Mihálv gondolt neki száz nevet is, csak éppen ezt az egyet nem, De hogy parancs volt, hát csak bólintott hozzá.IV. Leteczky Dini ugyancsak állotta a sarat. Már két napja olt pipázik, iszik, eszlik, kártyázik a Csalfa gazdájánál, de még csak felé se néz aiz istállónak. Aztán ha elmennék a mindennapos vendégek, a pap, a kis tanár, meg a veres jegyző, és magára marad a sógorral, mindenféle badarságról beszél. Néha mégis elfogy a szava, olyankor egy csibúkra való időre hallgatni is tud. Pedig kutya keserves dolog' ez. Ha éccaka álmodik róla, olyan, mintha békaporontyot nyelt volna, az megnőne a hasában, már akkora? mint egy ló és úgy feszíti
