Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-11-01 / 9. szám - Molnár Imre: Magyar népdal és magyar nóta

Magyar népdal és magyar nóta sodik és a hatodik fok. Dallamszerkezet tekintetében álta­lánosan jellemző gyakoribb típus az ABCD forma (minden verssor más melódia). Csak parlando-rubato, 8 szótagos da­loknál az ABBC forma (a 2, és 3. sor dallama azonos). Vé­gül (általánosan jellemző, de ritkább forma az AB AB (a,z első és második sor dallama a quintaljó oktávján kezdődően megismétlődik.) Jellemző még rá, állandó ékitményes, elemek (parányzók, húzott kötések egészen a glissandókig, stb.) rög­­tönzésszerü használata.Ez a régi, A.) csoport nagyobb számmal a I. és IV. daldialektus területén fordul elő a legsűrűbben. Tisztára ma­gyar termék, melyhez hasonló jellegű más népeknél nincs, vagy csak átvétel. Nem találjuk meg sem a magyarságot környező délszlávoknál, sem a németeknél, s egy két tempó giusto (feszes ritmusú) 8 szótagut kivéve a szlovákok nép­zenében sem. A parlando rubalo 8 szótaguak erősen hatot­tak a szomszédos románságra. Tán innen eredhet az a té­vedés, mely a régi tipusu magyar paraszt-dalt románosnak tartja. A régi Magyarország román lakta területein két egy­mástól teljesen elütő dal dialektus uralkodik. Ellenben a régi magyar stilius a jóval nagyobb magyar nyelvterületen teljesen egységes. A vegyes lakosságú Mezőségen van L5 régi tipusu magyar dallam a románoknál is, de a II, és III. magyar daldialektusi-területtel szomszédos területeken semmi átvétel nincs. Nem valószínű tehát, állapítja meg Bartók, hogy ez a kis, székely földdel szomszédos román terület gyúrta volna át a maga képére és hasonlatosságára, nemcsak a székely föld zenéjét, hanem a vele lényegében egyező, egész magyar lakta területet, tehát a Dunántúlt is, még hozzá egy teljesen más zenéjü, széles román gyűrű átugrásával. A B.) csoport, az új magyar parasztzene stílusa, már zárt architektonikus szerkezetet mulat. Dallamszerkezeti kép­letei közül az AABa, es az aaaa a régibbnek látszó for­mája. Az ABBA és az AABA képviseli az újabb és legújabb szerkezetet. Ritmusban az alkalmazkodó tempó giusto a jel­lemző. A verssorok itt is egyforma sz'ótagszámuak (izometril­­kusak). Leggyakoribb hangnemek a régies dór, aeol, és a modern dur. Kevésbbé gyakoriak a mixolid, frig és a mo­dern moll. A dallamsorok szótagszáma igen változatos: 6—25- ig. Ha nem is olyan gazdagon, de ez a stílus is kolorál, Magyar örökségei az alkalmazkodó tempó giusto, az izome­­trjkus strófaszerkezet és pentaton, — (ötfokú skálás) fordu­latok, különösen a dór és aeol hangsoru dallamokban. Uj, talán nyugati hatás, a zárt architektonikus szerkezet s a modern dur és moll hangsor.

Next

/
Thumbnails
Contents