Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék

Darkó István: Utrakelt hajlék Csendes, egyenletes szuszogás volt a válasz, A felesége suti­­togva szólt át hozzá: — Feküdj le te is Bálint. Úgy elaludtak, mint a tej. Későn kezdtél a meséhez... — Későn, — visszhangzott Bálintban a rettenetes vádat sej­tető szó, — későn kezdtél a mesédhez. Elköltötted a vagyono­­dat, mielőtt lett volna,-.. János legalább madarakat gyüjtölj, s mikor el kellett adnia, már értett a füttyükhöz. Most az erdőbe járhat hallgatni őket. Te éveken át betintáztad az uj­jadat, lemostad, megint betintáztad, újra lemostad, hogy ismét betintázhasd. Közben elfelejtettél gyökereL ereszteni a földbe Későn fogtál a mesédhez. Rútúl megtartottad magadnak, nem mondtad el saját gyermekeidnek sem, nem hoztad napvilágra Meg sem próbáltad megvalósítani. Talán azt is csak hazudtad, hogy benned már régen megvolt. S ha megvolt is, nincsen már, aki meghallgassa... Kiment a konyhába és újra elővette a kötelet a zsebéből'. A falakon kutatva szaladt végig a szeme. Ismét benyúlt a zse­bébe s az előbbi kampósfejü szöget is megtalálta benne|. Elő­kotorta a fejszét, a szöget az ajtófélfához állította és egyet csapott (r,á. Nyikordulva nyílt a konyhaajtó és előbb .Manci, utána Géza lépett be rajta. Bálint letelte a fejszét, a kötelet zsebre­­dugta. Felcikkázott előtte a szülelésnapja-esti jelenet, amikor a két gyerek összeverekedett és az a megmagyarázhatatlan vé­ge lett a verekedésüknek. Most egyszerre azt hitte Bálint, hogy összefüggést talált a mai kimaradásuk és a közölt az esemény között. Nem né­zett se a Manci, íse a Géza szemébe s igy nem Láthatta meg azt a tiszta ragyogást, amely még sokszorosan szebbé tette a lányt és megszépítette a fiút. Egymásrameredtek. Bálint gorombaságot várt tőlük. Azok nem érlelték, hogy mi van az apjukkal. — Mi az apám? Mit csinálsz? — kérdezte szokatlanul sze­líden Manci és odalépett Bálinthoz. — Ne jöjj hozzám! — ordított Bálint váratlanul, — agyoncsaplak evvel a fejszével ! Kipuszlitalak mindnyájatokat! Aljas, csavargó dög ! — De apám, mi lelt ? — kérlelte a fia is és megfogta apja karját. Bálint úgy megütötte, hogy neki lám olygott a tűzhelynek s közben a moisogatódézsát is felrúgta. Bálint arca elvesztette a formáját, hangja az emberi színét, egész lénye a tudatosság benyomását. Rekedten mondta: — Legyen ! Legyen mindennek vége ! Én útban vagyok, Minden baj okozója vagyok. Elmegyek, legyen vége. Én gyá-

Next

/
Thumbnails
Contents