Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék

Darkó István: Utrakelt hajlék

— Ne adtak volna dürrgemüzét, hanem gulyást, mint eleinte, majd lett volna morális erő is, meg minden. Különben is Amerikával szemben remélem nem csak morális erővel, hanem tankokkal harcoltál volna te is, ha lett volna s ha értenél hozzá ?

— Bánóczy szűzlányokkal védette volna magát, mi ? Ha az asszonyok közül akadt volna olyan, aki megtámadja, mi ? Azoknál csak van még morális erő, mi ? Vagy ilyenkor nem is bánod., ha kimerül is, mi ? — harsogott jókedvvel közbe Nemes járásbiró. — Jó volna már megint egy kis mozgósitás mi ?

Az általános nevetés és pohárcsengés elnyelte a Bánóczy tanár ur válaszát, mint ő az r betűket.

Hegyes szerkesztő ur is közibe cincérkedett a vitának :

— Bánóczy a kiindulást hibázta el, ahogy én szerényen velem... A nagyságos polgármester ur mondotta mindig, szegény megboldogult jó öreg nagyszerű humoru zseniális Kende Tamás bátyám, hogy disztingválni kell, disztingváhii muszáj. A múltkori vezércikkemben a városi szőllők bérletéről ugyanezt Írtam meg. Ahogy én szerényen vélem, már mindjárt az lehet a kérdés, hogy el van-e hát veszítve egyáltalán ez a háború ? S ha el van veszítve, szerényen kérdem, ki veszítette el? Oroszország például, szerényen kérdem, vesztes-e, vagy hová sorolandó ? A látszat csal, uraim, nagyméltóságu Nádassy urambátyám, mikor legutóbb kormány biztos korában itt járt, több ízben figyelmeztetett bennünket erre. A látszat csal, mondotta ő is többizben és szerény véleményem szerint ebben a háboruf ban még nem dőlt el, hogy ki nevezhető győztesnek 'és ki nem !.... A múltkori hireleji cikkemben elmondottam, hogy a tavasz legyőzi a telet, a nyár a tavaszt, az ősz a nyaral, s végűi a tél az őszt, mégis szerényen kérdem, ncvczhetö-e valamelyik évszak is -győztesnek ? Szerényen kérdem, az eletakarás% az élet folytonos és meg nem szűnő folyama nem több-e minden látszólagos győzelemnél ? Szépen néznénk ki, ha örökösen tavasz volna, vagy örökösen tél... —

önérzettel igazgatta meg a divatos tarka nyakkendőjét és nekikészült3 hogy lapjának hasábjairól közisfnert szólamait éleresztgesse. Hegyes szerkesztő ur sokat szeretett beszélni, de az első öt percben minden érdemlegeset elmondott. Tovább már csak egyéniségének ki dóm borítására szorítkozott. A szerelemmel szokta volt végezni, ahogy ezt a tárgyat kezelte, lényegesen eltért a Bánóczy tanár ur felfogásától, aki gyáván és mindig a házasság problémájába bujtatva nyilatkozott erről a