Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám - Reményi József: Amerika esztétikai megvilágításban
(2) Amerika esztétikai megvilágításban III. De esztétikai élmény a festmény is, a zene, az építészet, az irodalmi színház. Miben nyilatkozik meg ? Teremtő munkában ? Zenei szempontból inkább a teremtő munka interpretálásában, de képzőművészeti és építészeti téren s a tánc terén is az alkotó munkában. A tizenkilencedik század amerikai zeneszerzőinek legtehetségesebbje Edward MacDowell, aki körülbelül Erkel magyarországi jelentőségének felel meg. A mai Amerika jazzösszevisszaságának zenei kifejezője George Gershwin. De ha az amerikai zene igazi jelentőségét akarjuk megérteni, akkor a néger „spirituel“-eken kell elandalogni, ezeken a szenzuális erejű érzelmi és lelki gyöngédségeken, amelyekben a vallási inspiráció és visszhangja csodálatosan megindító melódiája a végtelen mámorának. Ha Roland Hayes vagy Paul Ro binson néger énekeseket hallom, akkor az az érzésem, mintha csakugyan lelki fürdőt vennék, s a művészileg érzékeltetett primitívség olyan megrendítő élményében van részem, hogy ahhoz hasonlót semmiféle európai művészi kifejezés nem nyújt. Ha zenei klasszikusokat akarok hallani, akár Beethovent vagy Bachot, akár az uj zeneszerzőket, mint Stravinszkyt vagy Ravelt, akkor a new-yorki filharmonikusok, a philadelphiai vagy a clevelandi szimfonikus zenekar játékában módomban van az életnek zeneileg kifejezett, majdnem, sőt sokszor igenis tökéletesen érzékeltetett végtelenségében gyönyörködni. A new-yorki Met ropolitan Opera a világ legkülönÉénekeseit szerződteti. És Amerikában is vannak dalárdák (különösen a welsh dalárdák említendők), amelyek nemcsak dilettáns hangok erőlködései és itt vannak kamarazene társaságok, melyeknek művészi felszerelése az esztétikai öröm lényegével gazdagítja az emberi sorsot. Festmények ? Európai ötleteskedés azzal vigasztalódni, hogy az amerikai tőkepénzesek ugyan meg tudják venni a Munkácsy Mihályokat és Max Liebermannokat, a Milletket és Picassokat, de nem tudják megérteni őket. Galsworthy Soames Forsythjére kell emlékeznem, erre a jellegzetes Viktoria kora beli gentlemanra, arra a módra, ahogy például a Goya-festményen elbámészkodott; rendben van, a festő hírneve fontosabb volt a részére, minta festőművész zsenialitása, de aki sok szépséget lát maga körül, az előbb-utóbb meg is látja a szépséget. Ez a helyzet az amerikai tőkepénzesek képzőművészeti értékelésével kapcsolatban. Viszont, aki elmegy a new-yorki Metropolitan Museumba
