Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Irodalmi Szemlék - Possonyi László: A mai Európa szellemi irányvonalai
Irodalmi szemlék Jernie bennünket meggyőzniök és az állatiasságtól kellene elkülöniteniök minket, ma mind ellenünk fordulnak és azt bizonyítják, hogy lelki szempontokból — (ami irgalmasságot, méltányosságot, igazságot és felebaráti szeretetet jelent) — ma mélyebbre1 zuhantunk, mint az állatok. Nem hiszem el tehát, hogy egyszerűen csak «a munkásság sorsáról van szó», hanem meg vagyok győződve, hogy sziveink gyengesége folytán itt maga az emberi lét forog kockán. Az a baj, hogy mi nem tudunk eléggé jól szeretni. Először is túlságosan szeretjük saját magunkat, azután nagyon is szeretjük asszonyainkat, gyermekeinket, rokonainkat, barátainkat, és mindenekfelett a saját kielégithetetlen gőgünket. Meg kell tehát változtatnunk szivünkben a sorrendek» Azóta Adrien Zograffi életének második szakasza is megjelent «Le Bureau de Placement». Az elhelyez ö ír0r da címen. Panait Istrati uj regényére még visszatérünk, mert írásaiban az egymással farkasszemet néző társadalmiosztályok között keresi a kibontakozásit és korunk legfontosabb problémáit kutatja. És főként, nem hagyja magát a támadásoktól megfélemlíteni. :Pierre Hubermont leírja a Nouvelle Literáires szeptember 23.iki számában, mi történt az idei charkovi irodalmi kongresszuson. A szovjet-irodalom ötéves tervének eredményeit vitatták meg. Kiderült, hogy ez az ötéves terv is csődöt mondott, mint a többiek. Proletárirodalom nincs, jelenti ki Hubermont, Oroszországban egyetlen számbavehető mü született az utóbbi évtizedben: Mariette Chaginian Hydro-Centrale-ja. De Mariette Chaginian már a háború előtt is ismert név volt és polgári születésű. A francia kiküldött szóba hozta a kongresszuson a Panait Istrati nevét is. A szovjet irodalmi diktátorai azonban megtagadták Istralit: nem ismerik el őt többé a proletárok Írójának. Hiába — jegyzi meg Hubermont — a proletárdiktatúra is ugyanabban a betegségben szenved, mint az összes diktatúrák, nem bírja megérteni az emberi szabad véleménynyilvánitásnak végtelen fontosságát. És igy megakadályozza a nagy egyéniségek és az igazi irodalmi müvek kifejlődését. Emiatt nem sikerülhetett a szovjet ötéves irodalmi terve és emiatt valljuk mi is magunkénak a -Panait Istrati művészetét: hisz ez a művészet igazán nemes vonalkor zásaiban nem csak egy osztály, hanem az egész emberiség javát keresi. Cikkünk elején azonban á kis nemzeti irodalmakból indultunk ki. A kis nemzeti irodalmakat nem méltányolják eléggé Európában, nem fordítják le őket idegen nyelvekre és
