Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Irodalmi Szemlék - Possonyi László: A mai Európa szellemi irányvonalai
Irodalmi szemlék nak egy tál meleg ételt és édes asszonyi pillantások cirógat^ ják m.eg őket. Kint a kikötőben borzalmas a nyomor. A rakodóm unkiásoík a v.ataf-ok mindenre kiszolgáltatott rabszolgái«. A Víataf-ok tulajdonképen korcsmárosok és munkavezetők egy személyben, akik a rakodásokhoz a munkásokat öszszetoborozzák, de csak annak adnan munkát, aki náluk is vásárolja el fizetését. A Thüringerek ismerik a vatafok gazságait, szívesen is látnák, ha a teherhordók meg tudnának szervezkedni, hogy a munkásság képviselőivel szerződhetnéinek( le a rakó dómunkálatokra. de ez a munkásság, még anyányira unintelligens, annyira részeges és megbízhatatlan, hogy csak 'a Vatafok tudják biztosítani a zavartalan üzletmeneteit Adrién egyszerre éli a gazdag polgárcsalád és kikötő teherr hordó rabszolgáinak életét. Nyílt eszü, tudásra vágyó fiú, aki gondolkozni kezd munkástestvérei sorsán. Látja, hogy a Thüjringerek nem rosszaságból szerződnek a vatafokkal, hisz ne(kik csak a munka zavartalan lefolyása a fontos. És Adrién gondolatban keresni kezdi az igazságot. Ismét nyár lesz, a Havasalföld rendkívül gazdag termést hoz ebben az évben, vagonok és szekerek tízezrei öntik a termést a brailai kikötőbe. És ekkor megjelennek a kikötőben az első emelődaruk, hogy ezt a munkásságot még sötétebb nyomorba hajszolják. A munkásság, amely eddig soha megjszervezkedni nem tudott, most 'megtalálja vezéreit, akik sztrájkra izgatják őket. És a kikötőmunkások kiköltöznek a kikötő szabad ege alá, hogy megakadályozzák az emelődarúk munkabaállását. A gyerekek és az asszonyok is ott tanyáznak és hiába halmozódik gúlákba a termés, a rakodást nem lehet megkezdeni. A munkásság háborog, 'beáll az esős időszak és még mindig nincs megegyezés. Az egész termés ott pusztul a kikötőben, vagy amit nagynehezen behajóznak, az a hajókon fülik meg és romlik el. A gabonaszállitók sorra tönkre mentnek, az egyik ház feje, Camavalli, öngyilkos lesz, a Thüringerek* pedig mindenüket elvesztik. A megoldatlan szociális problémák egész tömege ott lüktet IsLrati regényének lapjain. A lehető legélesebb itt az összeütközés, mert egy egészen primitív munkástársadalom áll szemben a gépkultura legmodernebb vívmányaival. Adrién Zograffi, aki maga is munkásvezér lett közben és cikkeket ir egy bukaresti szocialista lapba, látja, hogy a Thüringerek nem hibásak. Itt magasabb erők játszanak milliók egzisztenciájával. Adrién látja a kikötőmunkások szörnyű tudatlanságát és erkölcsi elvadultságát is, tudja, hogy amit a Thüringerek végeznék el magasabb erkölcsi, intelligens ciájukkai a gazdag havasalföldi termések értékesítése körül, azt a munkásság sohasem tudja addig elvégezni, amig ugyan?
