Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Irodalmi Szemlék - Possonyi László: A mai Európa szellemi irányvonalai

A mai Európa szellemi irányvonalai

Panait Istrati és a proletárirodalom csődje

A legújabb stockholmi jelentések szerint az idei Nobeldijra egy finn és egy görög irót jelölnek, akik valószínűleg megosztva fogják a dijat elnyerni. Számunkra nem sokat mond ez a két szinte ismeretlen név, S i 1 o m p ia a és X o 1 o m a c Crista neve, akiknek müveit csak ezután fogjuk még megismer1- ni. De arra ez a kis hir elegendő, hogy a perifériális irodalmakra terelje f okozott figyel műnket. Perif ériális irodalmaknak nevezem itt azokat a közép- vagy keleteurópai irodalmakat, amelyek nemzeti nyelvűk elszigeteltségében csak néhány milliónyi embertömegből rekrutálódó olvasóközönségből táplálkozhatnak s japielyek nem élvezik a nagy világnyelveken való megszólalás korlátlan piaci lehetőségeit, azokat a lehetőségeket, amelyek az anyagi függetlenség révén az írónak végtelen horizontokat nyújtanak, amelyek fizikailag is lehetővé teszik számára, hogy a szenvedő emberiség ütőerén tartsák kezüket éls az igazi emberi célokért szabadon küzdhessenek. Európa kisebb nemzetei igy sokszor átadták és átadják tehetségeiket egy nagy vezető nemzetnek. így lesz a lengyel Conradból és az örmény Michael Arlen-ből angol és igy lesz a romángörög Panait Istrati-ból francia író.

Panait Istrati élete azonban ezenkívül is sok mindenre megtaníthat bennünket, ö nem azért lelt francia iró, hogy nagyobb piaci lehetőségek nyíljanak meg müvei előtt és hogy anyagiak birtokában a világot beutazhassa és élményeket gyüjthessen. Hisz Panait Istrati már tizenkét éves korában azért szőr költ meg hazulról, mert nem akart senkinek sem felelősséggel tartozni és azóta sem kötötte le magát sehová, sem mimikához, sem családhoz, sem párthoz. Soha egy foglalkozást néhány hónapnál tovább nem űzött, mert a munkát csak a legelemibb életfenntartás kielégítésére tartotta magára nézve kielégítőnek és azután, ha társait, a mellette dobogó emberi sziveket, vágyakat és tragédiákat kiismerte, tovább vándorolt uj világrészbe, uj foglalkozás és uj Emberek után. Panait Istrar ti autodidakta, egy görög rakodómunkás és egy román parasztasszony fia, lakit fiatalkorában a szocialista tanök ragadtak1 meg és késztettek további tanulásra. Vándorlás és kóborlás közben tanult és híven szocialista világszemléletéhez, soha egy országot sem vallott hazájának. Elvegyült munkás testvérei kö