Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Irodalmi Szemlék - Féja Géza: Magyar Irodalmi Szemle

Irodalmi szemlék

tovább. Csendesen sírni kezd. A szerelem, boldogság, élet, álom jut eszébe, az együtt töltőit idők, a tervek, erők, lélek, minden, amit ez a kihűlt asszony jelentett neki. Érezte, hogy valami csodálatosat csele ksz.ik és életét adta volna érte.» A hőssé való növekedésnek új, belső útja jelenik meg előttünk s a magyar nép belső méretei, határai. így még nem láttuk a magyar népet, ez a népélmény már valóiban túlnő a realista-naturalista-korszak szemhalárán.

A kis Endes Klári halálos beteg s a szomszédasszony piros kendőt javasol a bajára. A szegény nincstelen Endes egy heti ingyenes aratómunkáért kap piros kendőt a boltostól Arat éhesen, lázasan, sarlóval, a végén már térden állva. Mikor a sarló kiesik fáradt ujjai közül, fogával tépi a gabonát, arcán sárga sárrá lesz a búza pora s az; emberi veríték. Az éhség kínozza, kalászokat morzsol és rágni kezdi a gabonát, még mosolyog is hozzá. Az asszony kihozza a földre a haldoklói leánykát, gabonaágyat raknak, reá fektetik s a piros kendő a takarója. Ott hal meg a kislány a búzaföldön: «a pipacsok égtek, mint a halottnak gyújtott gyertyák.» A magyar ballada új stációja ez: a földmíves magyar arca széipül, s tisztul meg benne. A magyarság a történelem folyamán két nagy életiformában élte az életét: katona volt, vagy paraszt, vitéz volt, Vagy pedig a röghöz kötötték ! S ez a röghöz kfötött magyar is megcsinálta a maga kultúráját, mely most kezd igazán felszabadulni, egyetemes formákba térni. És most kezd vallani életformája szépségéről és értékeiről.

Kell, hogy Nyirő könyve mindnyájmiké legy|en, kell, hogy mindnyájan teljesebb magyarok és teljesebb emberek legyünk általa I

'Most jelent meg Török Sándor második regénye: «Bankett a Kék Szarvasban.» Olvasása közben úgy éreztük, mintha a múlt századvég drámája oldódott volna prózává». Analitikus regény, elsősorban a mai «öreg ember», a mai «öreg nemzedék» analízisét adja s az egyéni, analízisen át tár*sadalmi mélységek felé tapogat, társadalmi mélységeket éreztet. A ma folyton kisebesedő «generációs kérdést» döntő társadalmi kérdéssé hangsúlyozza s élesen szembe állítja a nyugodt formák közé zárkózó, megoldatlan s «kidalolatlan» életet rejtegető tegnapi embert a maival, a mai nemzedékkel, mely nem akarja a tegnap törvényeit elismerni és zsibongó, elfő jutott erői számára új rendet kérés. A tegnapi embert egészen gyökeréig analizálja Török Sándor, a mait azonban inkább csak lérezteti.

A regényben a várt és kívánatos társadalmi fordulat stag-